Lovrin.
Lovrin.
Lovrin. A perjámosi járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 900, lakosaié 3869, a kik legnagyobbrészt németajkúak és római katholikus vallásúak, Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helységet a középkorban Lóránthalma, később, a XVI–XVII. században Lóránt és Lórántfalva nevek alatt említik az oklevelek. 1466-ban szerepel első ízben, Szárafalva helység határleírásánál. 1529-ben Balibég kifosztotta és felégette a falut. Lakosai elszéledtek és csak 1561-ben kezdett ismét benépesülni, ez időtájt Bácsmegyei Miklós és Deszpot István voltak a földesurai. 1564-ben a csanádi püspök birtoka volt. 1561-ben szerbek telepedtek a helységbe, a kik még 1582-ben is itt laktak. Lakott hely volt a XVII. században is. Mikor 1653-ban gróf Pálffy Tamás lett a csanádi püspök, az egykori püspökségéhez tartozó falvakhoz hódoltató parancsot intézett s ezek közé tartozott Lórántfalva is. 1701-ben Dolny István csanádi püspök bejelentette e helységre való igényét s felvette birtokainak lajstromába, de nem kapta meg s a helységet Lovrin néven a temesvári kerületbe osztották be. Ekkor 18 házból állott. Nemsokára újból elpusztult s pusztaként tünteti fel a gróf Mercy-féle térkép is. 721760 körül a szerbek telepedtek ide, kik katonai igazgatás alatt állottak s a nagy-kikindai kerülethez tartoztak. 1777-ben bolgárok jöttek e helységbe, melyet Lovrinác, egy gazdag bolgár után elneveztek Lovrin-nak. De a bolgárok már nem állottak katonai igazgatás, hanem a kincstár fönnhatósága alatt. Magukkal hoztak egy szerzetest, Miskovits Mihályt, ki első plebánosuk volt. 1785-ben német családok költöztek e helységbe, nagyobbrészt Elszászból, Lotharingiából. Ez utóbbiak alapították az ú. n. Új-utczát. A németek 10 éven át nem fizettek adót, de kötelesek voltak háború idején fuvart, szénát és zabot szolgáltatni. E németekhez később újabb települők csatlakoztak Nemetcsanádról és egyéb környékbeli falvakból. A szerbek és bolgárok nem tudván velük megférni, elköltöztek innen, a szerbek már előbb, a bolgárok 1791–2-ben, egy részük Vingára és Szabadkára (Theresiopolis), úgy hogy a község 1792-től csupa németekből állott, kikre a kincstárnak mindig különös gondja volt. 1792-ben Lipthay Antal tábornok kapta Kisősszel (akkor Gottlob) együtt II. Lipóttól donáczióként és kastélyt építtetett magának. Fia báró Lipthay Frigyes szép fasorokkal ütette be birtokát és 1819-ben nagyszerű angol-kertet telepített. Jelenleg báró Lipthay Frigyesnek, Telbisz Imre dr-nak és Reitter Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A római katholikus plebániát 1777-ben alapították. A templom 1785-ben épült, báró Lipthay Frigyes 1829-ben megnagyobbította, a község tornyot építtetett hozzá, ő pedig toronyórát adományozott. Itt őrzik azt a lobogót, melyet Lipthay Antal tábornok az általa megnyert új palánkai ütközetben a törököktől zsákmányolt, a miért azután 1789-ben a Mária-Terézia-rendet kapta. E községben több ízben lépett föl a kolera járvány és 1831-ben, három hónapig szedte áldozatait; az 1839 és 49-es évben is dühöngött. 1866-ban szeptembertől novemberig 62-en haltak el kolerában. Van a községben olvasókör, gazdakör, társaskör, parkegyesület, a délvidéki földmívelő gazdáknak, a vörös-kereszt egyesületnek, a munkások, rokkant és nyugdíjegyletének fiókintézete, több pénzintézet, így az önsegélyző-egylet mint szövetkezet, a takarékpénztár mint szövetkezet, a hitelszövetkezet és a népbank r.-t. A községhez tartozik: Lipthay-major. A mai Lovrin vidékén feküdt a középkorban Boltosfalva, melyet I. Ferdinánd király 1560 július 16-án, Erdőskereki Torkos István és Tamás magvaszakadtával híveinek, Bácsmegyei Miklósnak, Vizkeleti Andor Tamásnak és Csabay Gergelynek adományozott. A lovriniak zöldség és gyümölcstermelése igen nagy arányú, különösen a korai burgonya és az uborka az, a mit vonatszámra visznek elsősorban Berlinbe, a hol rendes vásári állásaik vannak, úgyszintén Bécsben is. Nagy a forgalom a nemesfajú csemegeszőlőkben is, melyet előbb Bécsbe, később Erdélybe szállítanak. A korai cseresznyét és a mogyorót is vaggonszámra szállítják ki. Most tervezik az Aranka- és Galacz-csatornák felhasználását, hogy a határt a Maros vizével öntözhessék.
Lovrin. – Báró Lipthay Frigyes kastélya.
