Magyarmajdány.
Magyarmajdány.
Magyarmajdány. Azelőtt Majdán. A törökkanizsai járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 164, lakosaié: 757, a kik római katholikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Oroszlámos. E helység helyén a középkorban Oroszlámos, vagy mint eleinte nevezték Oroszlámos-monostora állott. Alapítója Csanád nembeli Oroszlámos. 1247-ben Kelemenös bán fiának, Pongrácz ispánnak itt egy jobbágytelke volt. A Csanád nemzetség tagjai között végbement osztozkodás alkalmával Oroszlámos-monostort az egész nemzetség közös birtokának hagyták. A monostor elpusztulása után azonban 1337 június 11-én Oroszlámost is felosztották. A Telegdyek kapták a keleti részét, a Makófalviak a nyugatit. 1360-ban a Telegdy-rész Miklós főispán fiaié Györgyé és Miklósé lett. A Telegdyek eladogatván itteni birtokaikat, a XVI. század elején már csak Telegdy Istvánnak voltak itt részei, a melyekre 1508 május 22-én királyi megerősítő levelet eszközölt 74ki. 1536-ban még oly jelentékeny helység volt, hogy Oláh Miklós a vidék legnevezetesebb falvai között sorolja fel. Ekkortájt épült fel kőfalakkal megerősített kastélya, melynek nyomai Magyarmajdány község temetőjében és környékén most is megvannak. Mindemellett a törökök 1550 szeptember havában ellentállás nélkül birtokukba kerítették s átadták Petrovics Péternek, a ki ide őrséget helyezett. Néhány hét mulva Varkocs Tamás kiverte innen Petrovics embereit, de az erőd nem sokáig lehetett Ferdinánd birtokában, mert 1557–58-ban már a temesvári vilajetba tartozott s ekkor a temesvári defterdár 45 magyar családfőt írt itt össze. 1559-ben földesurai János Zsigmondhoz pártolván, Ferdinánd megfosztotta őket itteni birtokaiktól s azokat az 1559–60. években többeknek eladományozta. 1561-ben Kerecsényi László is kapott itt egy részt, ki azonban az egészet, mely ekkor városként szerepelt, Gyula vára számára foglalta el. 1562-ben a város egy része Osztopáni Balassa Bálint birtokába jut, de a Telegdy család még 1568–70-ben is fenntartotta jogát e birtokra. A hódoltság alatt 1582-ben még kilencz magyar pásztorember lakta. Mikor a magyarság innen kiveszett, szerbek telepedtek le helyére. 1647-ben Voxith-Horváth István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferencz adománylevelet nyertek rá. A XVII. század végén elpusztul, de csakhamar új települők szállották meg és a helység régi magyar neve helyett a török Majdán név terjedt el, mely piaczot jelent. A lakosok azonban nem lévén megelégedve helyzetükkel, 1748-ban azt kivánták, hogy lejebb költözködhessenek. A csanádi tiszttartói hivatal 1773-ban Magyarmajdányba dohánytermelő magyarokat telepített a Kunságból, Szegedről és Hódmezővásárhelyről. A bébi uradalommal együtt azután Batthyány Ignácz erdélyi püspök birtokába került. 1882-ben gróf Batthyány József a dézsmatized és a szolgálmányok megváltását követelte a községtől, a mit azonban a lakosok megtagadtak. Ebből hosszú per keletkezett, mely után a lakosokat mintegy 180.000 forint megfizetésére kötelezték. Oroszlámos monostoráról a Csanád nemzetség 1256. évi osztálylevele, mint fennállóról emlékezik meg. E monostor volt egyúttal a Csanád nemzetség temetkező helye is. Valószínű, hogy 1280-ban a kunok pusztították el. A község lakosai gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn.
