Mokrin.
Mokrin.
Mokrin. A szeged–temesvári vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 1780, lakosaié 9279, a kik közűl 838-an magyarok, 1603-an német- és 6833-an szerbajkúak. A vallásfelekezetek közűl a római katholikusok és a görög-keletiek vannak többségben. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredeti neve Homokrév volt. A régi falu a Harangod (ma Aranka) partján feküdt s ennek homokos medrétől nevezte el a nép az itt közlekedő révet. A Csanád nemzetség birtoka volt. Az 1256 deczember 17-én végbement osztozkodáskor a Vaffafiaknak jutott osztályrészül, ezeknek utódai azonban elcserélhették valamely más birtokért a Kelemenösfi Telegdyekkel, mert az 1360. évi osztozkodáskor Telegdy Lőrincz fiainak Jánosnak és Tamásnak jutott. 1495 február 28-án 81Telegdy András a maga részét Bodófalvi Ferencz deáknak zálogosította el. Egy másik rész Csáki Gábor birtokába került, a ki azt 1549-ben zálogba adta Bakócz Tamás érseknek. Telegdy 1508-ban itteni birtokaira új adománylevelet nyert. A XVI. században Ivancsivics Péter szerzett itt birtokokat. A török hódoltság alatt a magyar jobbágyok kipusztultak és helyükbe szerbek telepedtek. Az 1557–1558. évi adóösszeíráskor 30 házból állott és lakosai szerbek voltak. Telegdy László és György hűtlenség következtében itteni birtokaikat, melyeket a király Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozott. 1564-ben Telegdy István és Palatics János voltak a földesurai. A török uralom alatt a lakosok leginkább pásztorkodással foglalkoztak. 1582-ben csak 10 szerb és két magyar juhász lakta a falut. 1647 körül Széll Pál szendrői katona bírta egy részét, a másik része pedig Tar Gáspáré volt, kinek magvaszakadtával a nádor Dőry Istvánnak és Török Andrásnak adományozta azt, 1655-ben azonban Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György is királyi adományt kaptak reá. A XVII. század végén a falu elpusztult. 1723-ban már Mogrin, Mokrin a neve. A temesvári bánsági igazgatás, 1751 szeptember 22-én, a marosi határőrvidéki szerb családoknak, a kik nem akartak a vármegyei igazgatás alá jutni s Arad és Csanád vármegye területéről elköltöztek, Mokrin és Szentes (a régi Szentelt község helyén) pusztákat jelölt ki letelepedési helyül. Az utóbbin épült fel a mai Mokrin. 1753-tól egy század polgárkatonaság székhelye lett. 1778-ban, mikor már lakossága 1906 lélekre rugott, kilencz család az újonnan szervezett dunai Határőrvidékre vándorolt. Mokrin, melyet a szerbek és a magyarok a rajta keresztül folyó árokról Gyukosinnak is neveztek, 1837-ben országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. Az 1848–1849-iki szabadságharcz alatt két véres ütközet folyt itt le. 1849 április 22-én Derra honvédőrnagy, ezer emberével, 2000 szerb felkelőn diadalmaskodott, másnap április 23-án pedig Perczel Mór honvédtábornok fényes győzelmet aratott a Supan vezérlete alatt álló 15.000 felkelőn. Jelenleg Weiler Rezsőnek, Ekkert Gyulának, Novakov Lyubkónak és Erling Ottó dr.-nak van itt nagyobb birtokuk. A négy görög-keleti plebánia 1752 óta áll fenn. A főtemplom 1768-ban épült és 1834-ben megnagyobbították. A római katholikus hívek 1800–1810 között költöztek ide, templomuk 1858-ban épült. Van a községben önkéntes tűzoltóegylet, hitelszövetkezet, két takarékpénztár, két gőzmalom, egy téglagyár és egy fűrésztelep. A községhez tartozik Czintula-tanya, Kádár-tanya, Veiler-tanya, (azelőtt Papir-tanya). A hajdani Homokrév mellett állott a középkorban Veresegyháza, melyet a Telegdy család telepített. E faluról az 1360 és 1582. évekből vannak adatok. 1582-ben három szerb juhász lakta. További sorsa ismeretlen. A mai Mokrintól délnyugatra, azon a tájon, a hol a Szentes nevű szőlőhegyek vannak, feküdt a középkorban a Szentelt nevű város. Eredetileg a kun Szentelt széknek volt a fővárosa s ment volt mindennemű földesúri szolgáltatástól. Vásárjoggal bírt és heti piaczait egy 1384. évi oklevél tanusága szerint, minden szerdán tartotta. 1429 augusztus 24-én itt tartotta törvényszékét Hédervári Lőrincz királyi főlovászmester, a jászok és a kunok bírája. Zsigmond uralkodása alatt a város a királyra szállott, a ki azt 1433-ban Kunszőllőssel együtt átadta Csalapia Dávid török császári herczegnek, a ki nővérével együtt ide jött lakni. Ekkorra már a kunok elköltöztek innen s helyükbe jobbágyok telepedtek. Mátyás király 1460-ban Dóczy Péter kevei és szentlászlói várnagynak, Dóczy László szörényi bánnak és Dóczy Imre udvari vitéznek adományozta. 1536-ban még jelentékeny helység volt. Egy részét 1551-ben, a Dóczy-örökség révén, Csulai Móré Katalin: Feledi Eustachné bírta, a másik része pedig 1552-ben a temesvári vár tartozéka volt, a harmadik rész Telegdy László és György birtokába került, de hűtlenségük következtében az ő részüket I. Ferdinánd király 1558-ban Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. A helység negyedik részét pedig, a szinte hűtlenségbe esett Hagymási Kristófét, Kerecsényi Lászlónak adományozta. A Csanád vármegyei adórovó 1560-ban a megközelíthetetlen helységek közé sorozza. A török világban nem pusztult el. 1582-ben szerb juhászok lakták, a kik a helység régi nevét Szentulyára változtatták. 1647-ben ismét lakott hely volt. 1655-ben a király Lessenyei Nagy Ferencznek és Milojkovics Miklósnak adományozta. 1717 után a temesvári igazgatóság bérbeadta. 1751-ben néhány marosi határőrvidéki család telepedett le e pusztára, melynek ekkor már Szentos volt a neve. Az új telepet azután Mokrinnak nevezték el.
