Óbéb.
Óbéb.
Óbéb. Azelőtt Ó-Béba. A törökkanizsai járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 634, lakosaié 2751, a kik közűl 420-an magyarok, 254-en német-, 2077-en románajkúak és nagyobbára római katholikusok és görög-keletiek. Postája és távírója helyben van. Vasúti állomása most Oroszlámos, mivel a helybeli állomás még nincs átadva a forgalomnak. Már ősidőktől fogva lakott hely volt. A község mellett elfolyó patak partján 1878-ban a téglavető munkások egy őskori telepet tártak fel. A helység eredetileg szintén a Csanád nemzetség ősi birtoka volt. Ősi neve is Béb volt s csak a XVIII. század folyamán kezdték Bébának nevezni. Béb ősi magyar személynév, a miből arra lehet következtetni, hogy a falut a Csanád nemzetség ily nevű tagja telepítette a mai Kisbéba helyén. 1247-ben fele része a Csanád nembeli Kelemenös bán fia Pongrácz birtoka volt, az itteni hídvám felével, a másik fele pedig Pongrácz atyafiaié volt. Az 1256-iki birtokosztály 95alkalmával egész Bébet, vámjával és halastóival együtt, a Vaffafiak, Csanád, Barnabás és Fülöp kapták. V. István 1270–1272 között, a Kór nevű kun nemzetségnek adományozta, de ez nem vehette hasznát, mert a Csanád nemzetség tagjai megmaradtak Béb birtokában, miután IV. László király 1285-ben kelt levelével kijelentette, hogy mindazokat az okleveleket, a melyeket ő vagy elődei a Csanád nemzetség birtokaira másoknak adtak volna, semmiseknek és érvényteleneknek fogja tekinteni. A XIII. század végén, a kunok pusztításai következtében a falu elnéptelenedvén, Kondam ispán és Juhpogó kunok kísérletet tettek a benépesítésére. 1315 márczius 14-én Róbert Károly király elrendelte, hogy őket a falu birtokába, melyet már őseik is bírtak, újra be kell iktatni. 1321 márczius 21-én a faluba költöző jobbágyoknak három évi adómentességet biztosított. Nagy Lajos király 1350-ben a Kór nembeli György ispán Bében lakó jobbágyait kivette a vármegye törvényszékének hatósága alól. 1368 július 3-án a Kór nemzetség tagjai eladták a lakosok nélkül álló falut Himfi Pál fiainak: Benedek bolgár bánnak, Miklósnak és Péternek, valamint János fia Lászlónak. A beiktatás ellen azonban Csanád nembeli Telegdyek tiltakoztak, a minek hosszú per lett a következménye, mely csak 1385-ben ért véget, az országbíró ítéletével, mely Béb helységet a Telegdy családnak ítélte oda. A XV. században még a Telegdyek birtokában találjuk, de vétel útján a Tömpösi családnak is birtoka volt itt, melyben e családnak 1488-ban történt kihalta után a leányág osztozkodott. A Telegdyek közűl István királyi kincstartónak is voltak itt birtokrészei, a melyekre 1508 május 22-én új adományt nyert. Kívülök még a Makófalvi Makó családnak is volt itt birtoka. Az 1557–58. évi török összeírás szerint Béb mindössze 15 házból állott s lakosai mind magyarok voltak. 1561-ben a hűtlenségbe esett Telegdy Mihály birtokait Kányaföldi Kerecsányi László kapta. A Makófalvi Makó család birtokait Makó László és ennek elhunyta után Szokoly György örökölte, a ki e birtokokra királyi oltalomlevelet nyert, János Zsigmond választott király azonban e birtokokat Kopsiczi Varkocs Tamásnak adományozta. 1564-ben négy birtokosa volt Bébnek: Telegdy Mihály, Telegdy István, Tarnóczi István és Kerecsényi. A török hódoltság alatt a helység napról-napra pusztult. 1582-ben már csak három gazda lakta. Ettől kezdve félszázadot meghaladó időn át nincs adatunk a községről. 1647-ben a rácz pásztorok kezdtek Bébre települni, de ezek sem maradtak itt sokáig, mert a XVIII. század elején Béb már pusztaként szerepel. 1773-ban a csanádi tiszttartóság két falut telepített a régi helység helyére: Kis-Bébát, hova Szeged vidékéről magyar dohánytermelőket hívott be és Óbébát, melyet románajkú települőknek engedett át. Mindkét helységet 1779-ben Torontál vármegyébe kebelezték be. Óbébát 1781 augusztus 1-én gróf Batthyány József és testvérei a kincstártól megvásárolván, ettől kezdve a helység középpontja lett a bébi uradalomnak, a melyhez Béb, Oroszlámos és Valkány községek, továbbá Keresztur és Kocsovat puszták tartoztak. Gróf Batthyány Ignácz erdélyi püspök 1782-ben magyarokat telepített a helységbe. 1783-ban helyi káplánság keletkezett; a plebánia 1821 óta áll fenn és a templom 1802-ben készült el, idővel azonban szűknek bizonyulván, helyére újat építettek. A görög-keletiek temploma 1785-ben, a görög-katholikusoké 1894-ben épült. Van a községben önkéntes tűzoltó egyesület és hitelszövetkezet. A községhez tartozik: Antal-, György-, Irén-, Keresztúr- és Ó-major. Az utóbbinak a helyén állott a középkorban Pordány falu és monostor. E falu is a Csanád nemzetség birtoka volt és e nemzetség többi birtokainak sorsában osztozott. 1453-ban a Telegdyeken és a Makófalviakon kívül Nagy Balázs, Pordányi János, Miklós és Szenthi Benedek voltak itt birtokosok. A mohácsi vész után elpusztult. 1641-ben már ráczoktól volt megszállva. Ekkor Gombkötő János, Turkovics János, majd 1647-ben Kis Márton kőrösszegi hajdúkapitány, 1662-ben pedig Balassa Imre nyert e pusztára nádori adományt; de a nádor, a régibb birtokosok tiltakozása következtében, 1665-ben a Balassa Imrének kiállított adománylevelet megsemmisítette. Pordány legnagyobb nevezetessége volt a monostor, melyet a Csanád nemzetség alapított s melyről 1247-ben és 1256-ban vannak okleveles adataink. Valószínüleg 1280-ban a kunok pusztították el.
