Ószentiván.
Ószentiván.
Ószentiván. A Tisza mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 364, lakosaié 1483, a kik római katholikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Újszentiván. Szent-Iván a középkorban a mai Ujszentiván helyén feküdt. Középkori s a török hódoltság korabeli történetét ott ismertetjük. A törökök kiűzetése után, a mai Ószentiván és Újszentiván területét a temesvári bánságba kebelezték, s 1719-ben Gyála faluhoz tartozott. 1720-ban Veliki Vászó szegedi kapitány bérelte s ajánlkozott a kincstárnál, hogy kertészekkel benépesíti; de ez a terv meghiúsult. 1723 tavaszán a csanádi tiszttartóság újból bérbe adta. 1746 márczius havában a tiszttartóság szerbeket telepített ide. 1783 márczius 5-én Szeged városa vásárolta meg a kir. kamarától, mire szerb lakosai a szomszédos Újszentivánra költöztek át s helyükbe szegedi magyarok telepedtek itt le. Az 1848–49-iki szabadságharcz alatt, 1849 augusztus 5–6-án, a helység határában a honvédek és a császáriak között ütközet volt, mely a magyarok visszavonulásával végződött. Az 1845 és 1855. években árvíz pusztította el a község határát. 1873-ban mintegy 200-an haltak el kolerában. Jelenleg Kovács Józsefnek van itt nagyobb birtoka. Van a községben hitelszövetkezet, gazdakör és a Magyar Kender- és Lenipar részvénytársaságnak kendertiloló telepe. Ide tartozik Vedresháza-puszta, mely Vedres István, Szeged városa mérnökének köszöni fennállását. E puszta helyén még a XIX. század elején nagy kiterjedésű mocsár volt, a melyből Vedres, Szeged 102és a kamara engedelmével 3500 holdat kihasított s miután a terület használatára 23 évre engedélyt nyert, 3000 öl hosszú töltést emeltetett az árvizek ellen, majd árkokkal a földekről a vizet levezettette, a mocsarakat lecsapolta és kiszárította. Az így nyert területen lakházat és majort építtetett, a földet mívelés alá vette és erdőt is ültetett. Az 1813–16. évi nagy árvizek ellenére, melyek a töltéseket is elszaggatták, rövid néhány év alatt a megkezdett munkát sikerrel befejezte.
