Szőreg.
Szőreg.
Szőreg. Szegedtől délre, a budapest–orsovai vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 780, lakosaié 4054, a kik közűl 2493-an magyarok és 1561-en szerbajkúak. Vallásuk római katholikus és görög-keleti. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helységet a XIV. század közepén készült Gellért-legenda is említi. E szerint Szent István király uralkodása alatt, 1028 táján, mikor Csanád serege a Tiszánál Ajtonytól vereséget szenvedett, Szőregre vonult vissza. A helység monostora 1239-ben már fennállott; alapítója azonban ismeretlen. 1335-ben a falu a Gutkeled nembeli Czibak család birtokában volt. Czibak Mihály fia László fiai Mihály és János 1411-ben a többi szőregi nemesekkel pert folytattak Szeged városa ellen, a határok miatt. János Szőregi Czibaknak írta nevét s itt is lakott 1437-ben. A Czibak család révén a biharvármegyei Esztári család is szerzett itt birtokokat. Esztári Bálint itteni részeit II. Ulászló király 1490 deczember 30-án tőle hűtlenség czímén elvevén, azokat Losonczy Lászlónak adományozta. A Szőregi család itteni birtokrészei Temesvári Bodó Péter birtokába kerültek, a ki azokat 1510 deczember 31-én Sárszegi István szegedi ispánnak zálogosította el. 1511-ben azonban Bodó Péter itteni birtokait Esztári Imre fiai János és Bálint vették meg. 1536-ban Szőreg még jelentékeny helység volt, 1552-ben azonban a törökök elpusztították. Ez időtől kezdve többen 116nyertek rá adományt, így 1555-ben Ethelei, másként Kátai Imre, Kátai Ferencz és ennek neje Mágócsi Margit, 1561-ben pedig Paulóczi Sebestyén és Darnóczy István. A XVII. század folyamán Szőreg pusztán maradt. A temesvári bánság szervezésekor pusztaként a csanádi kerülethez osztották be és bérbe adták. 1718–20-ban Veliki Vászó szerb kapitány volt a bérlője, a ki 1723-ban újból bérbe vette, 1735-ben pedig Ignat Péter. 1739-ben a puszta már benépesült, de 1739–40-ben lakosait a pestis megtizedelte. 1746-ban a temesvári igazgatóság a szőregi pusztán három községet telepített: Szőreget, Deszket és Szent-Ivánt. 1778-ban Szőreg már 70 házból állott. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1785 márczius 5-én a szőregi uradalmat, a melyhez Szőreg, Szent-Iván, Gyála és Új-Szeged falvak, valamint Rábé és Térvár-puszták tartoztak, a pozsonyi kamara eladta Szeged városának. 1849 február 13-án gróf Hadik honvédezredes 3000 emberrel véres küzdelem után itt verte vissza Theodorovics osztrák tábornok seregét. 1849 márczius 26-án újabb összeütközés volt itt a honvédek s a Szeged felé nyomuló császáriak között. 1849 augusztus 5-én Haynau táborszernagy, az osztrák sereg fővezére, győzelmet aratott itt a Dembinszky Henrik vezérlete alatt álló honvédsereg fölött. Az itteni római katholikus templom az 1816. évben épült. Plebániája már 1333–37-ben fennállott, de megszünt. 1761-ben állították ismét vissza. A görög-keletiek temploma 1785-ben épült. A szőregi monostort, melyet Szent Fülöp tiszteletére alapítottak, már nemzeti királyságunk első századaiban emelték. 1247-ben a monostor apátja a szegedi polgárokat bevezette Tápé birtokába. A kunok 1280. évi hadjárata alatt pusztult el és többé nem épült fel. Az apátság épületeinek rommaradványai a régi temetőben ma is láthatók. A község jelenlegi legnagyobb birtokosai Kiss Károly és Mór és Czukor Ignácz dr. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. Itt van még a szegedi kereskedelmi és kiviteli társaságnak vegyiszergyára, az Iván testvérek, továbbá Weiszberger Marczel gőztégla- és cserépgyára, özvegy Obsztmayer Józsefné gőzmalma és Óthott István fűrésztelepe.
