Torontálalmás.
Torontálalmás.
Torontálalmás. Azelőtt csak Almás. A Temes mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 648, lakosaié 3480, a kik túlnyomóan németajkúak és római katholikus vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Cserépalja és Ferenczhalom. A község az úgynevezett Maxondi kerületben feküdt, melyről 1385-ben van első izben adatunk. Ezt a területet Zsigmond király Sismán bolgár czár egyik hozzámenekült fiának Fruzsin-nak adományozta. V. László király alatt ez a puszta terület Szentmiklósi Pongrácz Jakab kezére került. A helység a XVII. század végén, vagy a XVIII. század elején alakult. Még a hódoltság alatt szerb halászok települtek e tájra, a mai községtől mintegy félórányi távolságra, a hol a hagyomány szerint egy terebélyes almafát találtak és e telepet ez után Jabukának (magyarul: almafa) nevezték el. Temesvár visszavétele után, 1718-ban, már 15 lakott háza volt. Midőn az 1723–26. években gróf Mercy tábornok a temesvári bánság területén Határőrvidéket szervezett, Jabukát a csákovai kerületbe osztotta be; mikor Mária Terézia a rokkant katonákat gyarmatosította, ide is telepedtek katonaviselt németek, kik 1765–66-ban annyira megszaporodtak, hogy Jabukán már nem találtak helyet. A katonai parancsnokság tehát a Jabuka határában fekvő Govedarovácz pusztán jelölt ki számukra telephelyeket. Az új jövevények e pusztán földalatti üregekben voltak kénytelenek lakni. 1788-iki török betörés hírére a német lakosok egy része a Bácskába menekült. A törökök 125azután csakugyan fel is perzselték a községet, mely a templommal együtt leégett. Határőrvidék feloszlatása után, 1872-ben Torontál vármegyébe kebelezték. 1888-ban a helység az Almás nevet nyerte. Az 1848–49-iki szabadságharcz alatt a község hazafias érzelmű lakossága a nemzeti ügy mellett állott, mi miatt a szerb felkelők 20.000 forint sarczot vetettek ki reá. Az itteni régi római katholikus templom a katonai kincstár költségén, 1775-ben épült, 1788-ban azonban a török betörés alkalmával leégett, de 1792-ben a kincstár újból felépítette. 1828-ban ismét új templomot emelt a község. A helység főutczáján ódon kőkereszt áll, melyet állítólag azok a lakosok emeltettek, a kik 1788-ban a törökök elől menekülve, szerencsésen visszatérhettek házi tűzhelyeikhez. Van a községben önkéntes tűzoltó-egyesület, a vörös kereszt-egyesületnek és a délmagyarországi gazdák egyesületének fiókja, keményítő gyár és egy motoros malom; az előbbi Ludwig Gottfriedé, az utóbbi a Jerger és Lorencz czégé. A községhez tartozó egyik dűlőjét Háromhalom-dűlőnek nevezik, az ott látható három halom után, melyek vagy tömegsírok, vagy ősi őrhalmok. Ide tartozik Nádalja gyártelep.
