Ujszentiván.
Ujszentiván.
Ujszentiván. A Tisza mentén fekvő kisközség. Házainak száma 314, lakosaié 1435, a kik között 335 a magyar, 515 a német- és 585 a szerbajkú. Vallásra nézve róm. kath. és gör.-keletiek. Postája, távirója, távbeszélője és vasúti állomása helyben van. A középkorban Szent-Iván néven volt ismeretes. Ekkor kisebb nemes családok bírták. 1411-ben Gyálai Mihály, 1431-ben Barla fia István, 1450 134körül Szentiváni Pál és Mátyás, Dékán János és Csücsködi Jakab. A törökök közeledtekor lakosai elmenekültek, de később ismét visszatértek. 1561-ben Gyálai István, Balassa Pál, Zay Ferencz és Rigó György voltak a földesurai. Az 1564. évi összeírás szerint itt ekkor Viczmándi Mátyás, Liszti János, Balassa Bálint és Gyálai János voltak a birtokosok. 1582-ben még magyar jobbágyok lakták. 1639-ben Szegedy Ferencz, Komjáthy Ábrahám és Voxith, másként Horváth István nyertek reá adományt. 1647-ben is még lakott hely volt és ez időtájt Tar Gáspár szerezte meg, kinek elhunytával a nádor a falu fele részét 1648-ban Dőry Istvánnak és Török Andrásnak adományozta. A XVII. század második felében a falu elpusztult s mint ilyen került bele a csanádi püspök 1700. évi birtoklajstromába. Temesvár visszafoglalása után a temesvári bánságba kebelezték. 1719-ben Gyála faluhoz tartozott. A csanádi tiszttartóság 1746 márczius havában a pusztának ama részére, a hol most Ószentiván község határa terül el, szerbeket telepített. Szeged városa ezt a részt 1783-ban megvásárolta a kir. kamarától, erre a szerbek átköltözködtek innen a mai Ujszentivánra, Ószentivánt pedig szegedi magyarok szállották meg. A régi Szent-Iván helység plebániájáról és templomáról 1481-ből van adatunk, melynek kegyúri jogát Barlafia István Szeged városának elzálogosította. Jelenleg csak a görög-keleti szerbeknek van itt templomuk. 1849 tavaszán a szegedi polgárőrség rátámadt a helységben tanyázó szerviánusokra s azokat innen kiűzte, majd Perczel Móricz honvédtábornok verte itt vissza a szerbek és a császáriak támadását. 1849 augusztus havában Haynau táborszernagy hadai szállották meg. 1849 július és augusztus havában kolera pusztított a lakosok között. A községben gazdasági egyesület és hitelszövetkezet, valamint »Mezőhegyes vidéki Noniusz fajta méntelep« van. Az egyik dűlőt Munduka jama dűlőnek nevezik, mely nevet még a törököktől kapta. A községhez tartozik Térvár puszta, mely a XV. században köznemesek birtokában levő falu volt. 1450-ben Térvári János és Balázs, Faddi István s Tiburcz András voltak itt birtokosok. Az 1557–1758 évi török kincstári adólajstromok szerint magyar jobbágyok lakták; ezeknek az utódait még 1582-ben is itt találjuk. 1561-ben Gyálai István, Zay Ferencz, Végh Illés és Vasvári János voltak a földesurai. 1647-ben még lakott hely volt, de a XVII. század második felében elpusztult. A temesvári igazgatóság azután, mint pusztát 1735-ben bérbeadta. 1777-ben Szegedről 14 magyar dohánykertész család telepedett ide. 1783 márczius 5-én Szeged városa vásárolta meg a kamarától. Térvár és Rábé között feküdt a középkorban Szent-János falu, honnan a Szentjánosi család származik. E család már az 1444–1517 közötti időből vannak adatok. A szegedi ferenczrendű házfőnök 1647-ben összeírván a csanádi püspökséghez tartozó pusztatelkeket és lakott helyeket, Szent-János pusztát Rábé mellett sorolja fel. Az 1761. évi térképen szerbektől lakott helységnek van feltüntetve.
