Ajtony nemzetség.
Ajtony nemzetség.
E hatalmas nemzetségfő Ajtony volt, kinek emlékét Arad vármegye nyugati részén, a Maros jobb partján, a mai Pécska és Szemlak között, a XIV. században még fennálló Ajtonymonostora, később rövidítve az Ajtony nevű falu őrizte meg. Ajtony kétségkívül magyar származású volt s e földet őseitől örökölte, a kik még az első foglalás jogán bírták.
A fennmaradt emlékek egyaránt kiemelik e törzsfőnök hatalmát, gazdagságát és előkelőségét, sőt III. Béla király névtelen jegyzője Ajtonyt a bolgár Glád fejedelem ivadékának tartja s bár Glád koholt alak, Anonymus előadása mégis azt bizonyítja, hogy Ajtony származásának előkelősége még a XII. század végén is élénken élt a köztudatban.
Ily hatalmas és előkelő nemzetség mellett e területen nem telepedhetett meg más törzs és így az egész marosontúli terület az Ajtony-nemzetség osztatlan birtoka volt. De ép e nagy gazdagság és a hatalmi vágy idézte fel bukását.
Midőn Szent István a nemzeti királyságot megalapította, Ajtony Maros várában – a mai Őscsanádon – tartotta szállását és hatalma a király uralmát is fenyegette, úgy hogy Szent Istvánnak fegyverrel kellett azt megtörnie.
1030 táján történt a döntő küzdelem Ajtony és Szent István király között, a ki Csanád vezért küldte ki megfékezésére.
Csanád, Doboka fia, a Maros, a Tisza és a Harangod folyók közötti területen legyőzvén Ajtony seregét, Maros várát is hatalmába etette. Ajtony is a csatatéren lelte halálát, nemzetsége szétzüllött és birtokai a király kezébe kerültek. Szent István király Ajtony uradalmát három részre osztotta fel; egy részét királyi birtoknak jelölte ki, magát Marosvárát az ujonnan szervezett várszerkezet – királyi uradalom – középpontjává tette, melyet Csanád vezérre bízott s őt tette az ujonnan alakított királyi vármegye ispánjává. Szent István király a csanádi várszerkezet tartozékai számára kijelölt területen kívül alkalmasint még a felállítandó csanádi püspökség számára is jelölt ki földeket; ezek a földek azonban nem lehettek nagyobb terjedelműek, mert a csanádi püspökség legrégibb birtokairól csak egy 1421 augusztus 12-én kelt oklevélben értesülünk s ez az adomány, illetőleg megerősítő levél is mindössze 20 birtokot sorol fel, az akkori Csanád, Arad, Torontál és Temes vármegyékben. Az Ajtonytól elfoglalt területből jelentékeny rész Csanád ispán birtokába került. Ez leginkább a Maros, a Tisza és a Harangod vidékén feküdt; a nemzetség ősi birtokai, a későbbi okleveles adatok tanúsága szerint, nagyobbrészt e vidéken feküdtek. Itt volt a mai Őscsanádtól nyugatra a család palotája, itt volt a nemzetség ősi monostora, a Csanád ispántól épített Oroszlámosmonostora s e vidéken legalább 20–25 faluja volt a nemzetségnek. Az elfoglalt területből Szent István egy részt visszaadott az Ajtony-nemzetségnek is; de maga a nemzetség nem szerepel többé a vármegye területén. Csanád vezér birtokába vette a királytól adományozott területet, a hol ő volt a király uradalmainak kormányzója, hadainak vezére s a kereszténység egyik buzgó terjesztője. Őt tekinthetjük a nemzetség alapítójának is.
