Birtokosok a mohácsi vész után.
Birtokosok a mohácsi vész után.
A mohácsi vész utáni korszakban Petrovics Péter Temes vármegye főispánja szerez birtokokat a vármegye területén. Az övé volt Rudna, Szárafalva, Bessenyő, Egres, Perjémes, Oroszlámos.
Az Osztopáni Balassa család a XVI. század második felében megszerezte Csücsködöt (Nagycsanádtól nyugatra). Az Esztári család magvaszakadtával Ferdinánd király 1553-ban Deszket Pécsváradi Balázs Deák váczi püspöknek s rokonainak adományozta. Porkoláb Péter – még 1536 előtt – alkalmasint házasság révén, Figedet szerezte meg (az Aranka és a Maros között), mely azelőtt a Vizesgyáni családé volt. Nagymihályi Sándor és Gábor 1550-ben még igényelték Kenéz falut, melyet a család Zsigmond király 1427. évi adománya óta bírt. A Maczedóniai család visszaszerezte Nagy-Szent-Pétert, melyet 1490-ben zálogosított el Haraszthi Ferencz szörény bánnak s azt még 1561-ben is bírta. 1561–64 között azonban eladta Forgách Simionnak. A Maczedóniai család a XVI. század első felében még Perjémest is bírta.
A Dóczy örökség révén Szenteltváros (Mokrin helyén) egy részét Csúlai Móré Katalin, Feledi Eustákné bírta; a másik része a temesvári vár tartozéka s a harmadik a Telegdyeké (László és Györgyé) volt; de miután hűtlenségbe estek, részüket 1558-ban Bélaváry Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. A negyedik rész, melynek Hagymási Kristóf volt a földesura, 1561-ben Kerecsényi László birtokába jutott.
Habár Temesvár elfoglalása óta (1552) a mai Torontál vármegye területén a török lett az úr, mindamellett a király és a nádor bőkezűen osztogatták az adományokat a hódoltsági területen. Az új adományosok sorát Kányaföldi Kerecsényi László nyitja meg, a ki 1561-ben Oroszlámos városban és Keresztúr helységben levő részjószágokra nyer nádori adományt; ugyanez év július 12-én, Telegdy Mihály hűtlensége következtében, a koronára szállott Béb, Oroszlámos, Monostor, Rábé, Csóka, Szanád, Fejéregyház és Hódegyház helységekre nyer adományt és 1565-ben Pádé és Szaján, valamint Tarros részeit is elfoglalja.
A régi birtokosok közűl a Telegdyek egy 1572-ben kelt oklevél szerint Béb, Féregyház, Csóka, Homokrév, Morotva, Oroszlámos, Monostor, Szanád, Hódegyház stb. helységekben voltak birtokosok; azonban a család tagjai Biharba húzódtak s midőn a XVI. század második felében Telegdy Miklós meghalt, a családnak akkor élő tagjai: Mihály maradékai, a törökök miatt nem tudtak hozzáférni ősi birtokaikhoz s bár Miklós magvaszakadtaval jogaik érvényesítését megkísérlették, sohasem jutottak többé ősi javaik birtokába.
Az 1564. évi adólajstrom még a következő birtokosokat sorolja fel: Palatics János (Zombor), Forgách Simon (Nagy-Szent-Péter), Zay Ferencz és társai (Kis-Gyála), Mágócsi Gáspár és Liszti János (Szárafalva), Csáky László (Rév-Kanizsa), Kutasi István (Kutas-Teremi); Olcsárovics Demeter (Bocsár), Gyálai István és János (Nagy-Gyála), Vasvári István és János (Térvár).
Gyula eleste után (1566.) a vármegye területén hosszú időn át nem voltak magyar földesurak. Olcsárovics Demeter a vár védelmében esett el, Kerecsényi László parancsnok török fogságba került és a törökök később megfojtották.
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem az 1593. hadjárat kitörése után több ízben tett kísérletet a Maros vidékének visszafoglalására. Hadvezérei Csanádot 528is kézre kerítették de a vár már 1598 nyarán ismét visszakerült a törökök kezébe. Az erdélyi fejedelmek a régi Csanád vármegyét mindamellett ezóta úgy tekintették, mint Erdélyhez tartozót s Báthory Zsigmondtól kezdve gyakran osztogattak adományokat a mai Torontál vármegye területén fekvő helységekre. Báthory Zsigmond 1597-ben Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozza. Perjémest Bethlen Gábor 1621 október 18-án elkobozta a hűtlenségbe esett Móricz Márton összes birtokait, többek között Dócz helységet, s azokat eladta Kornis Zsigmondnak. 1609-ben Báthory Gábor több hadházi hajdunak Zombor falut adományozza. 1647-ben I. Rákóczy György fejedelem a Zombor faluban levő részjószágokat Kis Márton körösszegi hajdukapitánynak adja. 1649 január 25-én II. Rákóczy György Palota pusztát Köröstarcsai Vér György borosjenei főkapitánynak s Nagy Miklós és Ferencz ugyanodavaló vitézeknek adja. 1654-ben a Maros mellett levő Palotát Kolontár Máté borosjenei vitéz kapja.
II. Rákóczy György uralkodása alatt azonban már a magyar király és a nádor is kezd adományokat osztogatni a mai Torontál vármegye területén. 1653-ban Bélteki Pált és Olasz Pált a garamszentbenedeki konvent Szent-Miklós, Pádé Morotva és Hodics birtokába iktatja. 1648-ban Döri István és Török András nádori adományt eszközölték ki Bessenyő részeire. 1662-ben Balassa Imre nádori adomány alapján be akarta magát iktattatni Boldogfalva, Dedemszög stb. falu és puszta birtokába. Egrest és Harmadot 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dénes György nyerik adományul. I. Lipót király Fejéregyház pusztát 1681-ben Gbeláni Miklósnak és Mihalek Miklósnak adományozza. (Borovszky Samu i. m. I.–II.)
A török hódoltság megszüntével azonban az adományosok nem érvényesíthették többé jogaikat, mert a pozsareváczi békével visszanyert területet tudvalevőleg nem csatolták az anyaországhoz. Csak 1779-től, Torontál vármegye visszaállításától kezdve gyakorolhatták ismét az e területen letelepedett nemes családok előjogaikat s szerezhettek nemesi birtokokat. Mindazokat a nemes családokat, melyeknek nemességét a vármegye területén kihirdették, vagy a melyeket a vármegye kétségtelen nemeseknek elismert, 1779-től külön jegyzőkönyvbe iktatták, melybe a vármegye visszaállításakor kinevezett első megyei főtisztviselők neveit is bejegyezték.
