Csák nemzetség.
Csák nemzetség.
Csák. E nemzetség, melynek ősi fészke Fejér vármegyében Csákvárott volt, a XIII. század első felében, királyi adományok útján szerzett birtokokat e vármegye területén. A nemzetség egyik kimagasló sarja Ugron érsek és testvére Miklós, nagy birtokszerzők voltak. Mialatt Miklós Csanád vármegye főispánja volt (1222–24.), számos birtokot nyert adományúl II. Endre királytól a csanádi várjavakból. Midőn azonban Béla ifjabb király közbelépésére országos bizottságok mentek szét az országban, hogy a könnyelműen eltékozolt várjavakat viszszavegyék, a kiküldött bizottság javaslata alapján Béla ifjabb király visszavette az akkor Csanád vármegyéhez tartozó Bessenyő (Óbessenyő mellett) Pony, Jenő, Teleki (Egres környékén) és az akkor Temes vármegyéhez tartozó Szanád helységeket, ellenben megmaradtak birtokában a Csenej, továbbá Eköd, Inád, Szőlős, Ufjalu és Bátor nevű falvak. (Csanád és Egres környékén.) E helységekre királyi adományt nyervén, 1231-ben elkészítette végrendeletét, mely szerint e helységeken kívül még Csesztreg (Rudna táján) Simánd, Székaszó, Vinga és Hód községeket két fiának, Izsáknak és Lőrincznek hagyományozza. 1232-ben II. Endre király visszaadta neki azokat a várföldeket, a melyeket Béla ifjabb király tőle visszavett. Időközben pedig egy harmadik fia született, János, mire 1237-ben újból végrendelkezett. Alig hozta azonban rendbe örököseinek ügyét, megszületett a negyedik fia: Márk, minek következtében 1239-ben harmadízben végrendelkezett. Miklós comes még 1239-ben elhalálozott. Fiai közűl Izsák 1240-ben szerepel utoljára, midőn Hód falut (Temesmegyében) mostohaanyjának engedte át. Testvérei közűl Lőrincz mester (1231–1278.) a Kisfaludy, és János mester 523(1237–1275) a Mihályi Csáki család őse. A tatárjárás után azonban a Csák nemzetség többé nem szerepel a mai Torontál vármegye területén.
