Rohonczy.
Rohonczy.
Veszprém vármegyéből származik; a XVII. század folyamán tűnik fel tagjai közűl István (1640.), esztergomi kanonok, szalavári apát, 1651-ben pozsonyi prépost († 1652.). Az 1754–55. évi összeírásban e családból Sopron vármegye nemesei közé Mihály, Veszprém vármegyében pedig Pál van felvéve, ki e vármegyének főispánja volt. János (szül. 1775, † 1842.), Veszprém vármegye követe, később udvari tanácsos. Ennek fia Ignácz (szül. 1802, † 1867.), Sopron vármegye alispánja, később 1861-ben udvari tanácsos. György (szül. 1837.), lovassági tábornok, 1904-ben bárói rangot nyert. Lipót (szül. 1807, † 1861.), az osztrák hadseregben a 7. chevauxleger ezrednél viselt századosi rangjáról lemondván, 1847-ben Torontál vármegyébe, Törökbecsére költözött. Nemességét 1845 szeptember 13-án hirdettette ki, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján. A szabadságharcz kitörésekor ő is kardot kötött s 1848 október 13-án Törökbecsénél átkelvén a Tiszán, Csurognál a szerbeket szétverte. Később a 16. számú huszárezrednek lett a szervezője s parancsnoka. Az aradi törvényszék, 1849 november 16-án, kötéláltali halálra ítélte, melyet Haynau 16 évi várfogságra változtatott, de már 1851-ben kegyelmet nyert. Fia: Gida (szül. 1852 január 15.), tanulmányai befejeztével törökbecsei birtokán gazdálkodott, 1878-ban képviselőnek választották meg. Az 1879-iki szegedi árvíz alkalmával helyettes kormánybiztos volt s tevékeny részt vett a mentési munkálatokban, a miért legfelsőbb elismerésben részesült. A képviselőháznak 1901-ig szakadatlanul tagja volt.
551Czímer: kékben hármas zöldhalom koronás középsőjéből kiemelkedő szárnyas sasláb. Sisakdísz: koronás fekete sas, fejét hátrafordítva, felemelt jobblábával aranymarkolatú görbe kardot tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.
Rohonczy.
