Sváby. (Svábóczi és Tóthfalui).
Sváby. (Svábóczi és Tóthfalui).
Szepes vármegyéből származik. Első ismert ősei Detre és Leonhard, a kik 1263-ban nyertek adományt Tóthfalura. Ezek egyikének utódai: György, Bálint és János, a kik 1582-ben nyertek Rókusz helységre iktató parancsot és adománylevelet. Idővel átszármazott Külső-Szolnok vármegyébe, hol Dévaványán és Kéthalom-pusztán bírt földesúri joggal. Az 1754–55. évi országos nemesi összeírásban Károly van felvéve e családból Heves és Külső-Szolnok vármegye nemeseinek névsorába. Békés vármegyében Szent-Andráson és Csabacsüd-pusztán volt birtokos. Tagjai közül: János, tábornok (1802–1820). János Károly 1827–1859-ig gróf Blankenstein Károly uradalmi igazgatója. Fia Viktor 1850–79-ig a báró Baldacci-féle uradalom felügyelője Kéthalom-pusztán. Fia Gyula, állomásfőnök Nagykomlóson. A család jelenleg még Nógrád és Szepes vármegyékben is elterjedt. Nándor († 1910. Lőcsén), törvényszéki elnök. Gyula, Nógrádban, Lőrincziben orvos.
Czímer, melyet a Külső-Szolnok és Békés vármegyékbe szakadt ág használt: veresben zöld halmon álló pánczélos sisakos vitéz, jobbjában nyílveszszőt, baljában levágott emberfőt tartva. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: veresarany-kékezüst.
