Szőllősy. (Felsőszőllősi.)
Szőllősy. (Felsőszőllősi.)
(Ősi fészke a nyitravármegyei Felsőszőllős. Első ismert ősei: Busa fia Gáspár, Gyula fiai Csima, Sámuel, Altony, Csalló, Pál fia Mikó, Botka fiai János és Bene, továbbá István fia Miklós, Csolkez fiai Tamás és Batiz. Tamás 1294-ben homo regius Ivánka mesternek, a Forgáchok egyik ősének beiktatásánál. Benedek fia Marczel, Dénes fia Deés, Módos fiai Simon és Péter, Jakab fiai Ábrahám és Sándor, Ipse fiai Ipoly és Ipuna, végül Mató fia Bátor és Gál fia Sándor, a kik 1285-ben osztoznak ősi birtokukon, Szőllősön. Ezek egyikének utóda lehetett Tamás – a XIV. század második felében – kinek fiaitól: Gáspártól (1414–1428.) és Dénestől (1424–1428.) a család két főága származik. Gáspár utóda Miklós (szül. 1572, † 1630 táján) a pozsony vármegyei Alsó-Csöpönyre költözött, házasság útján megszerezvén ezt a birtokot, melyet a XIX. század elején adott el a család. Miklóstól származik a család csöpönyi ága. Dénes utóda szintén Miklós († 1589. előtt), a ki Kisherestyéni Gyepes Magdolnát bírta nőül, e házasság révén Felső-Elefántot szerezte s megalapítója lőn az elefánti ágnak, mely a XIX század elején kihalt. Pál 1463-ban Mátyás király kanczelláriájának jegyzője; Mihály (az elefánti ágból) 1606 lovaskapitány Bocskay seregében és Sempte várának parancsnoka; János (az elefánti ág barsi mellékágából), 1606–1609-ben Barsmegye alispánja, országgyűlési követ, a ki részt vett a zsitvatoroki békét megelőzőleg, a törökökkel folytatott békealkudozásokban. János (a csöpönyi ágból) 1632-ben Nyitra vármegye őrseregének kapitánya; János (az elefánti ágból), Rákóczi híve, 1709–10-ben Nyitravármegye alispánja; László (a barsi mellékágból) szintén Rákóczi híve, a ki szerepel a fejedelem és a szövetséges rendek 1705 szeptember 20-án, a szécsényi gyűlésen, kiállított szövetséglevelének aláírói között; Gáspár (a csöpönyi ágból, szül. 1720, † 1781.), kinek anyja Grassalkovich Erzsébet Judith volt, 1773–1782 közt Pozsony vármegye alispánja; Ferencz (1754–1805.) az elefánti ág utolsó sarja, udvari kamarai tanácsos, József (a csöpönyi ágból, szül. 1796, † 1844) udvari kamarai tanácsos. – Az ősi birtokot, Felsőszőllőst a XVIII. század elejéig bírta a család. A csöpönyi ágból János (szül. 1772.) telepedett le első ízben Torontál vármegyében, hol a komlósi járás szolgabírája volt. Mint szolgabíró, részt vett az 1809. évi nemesi felkelés szervezésében. Valószínűleg ő hívta meg Torontálba 553testvérének, Józsefnek (szül. 1753. † 1806.) fiát Lajost, a kitől a jelenleg virágzó torontáli ág származik. Lajos (szül. 1787. † 1868.) ifjú éveit a szülői háznál Alsócsöpönyben töltötte. 1809-ben már Torontál vármegyében szerepel, hol a felkelt nemes sereg hadnagyává választották. Később vármegyei esküdt volt Törökkanizsán és Nagykikindán, majd adószedő. Fiai közűl György (szül. 1814. † 1870.) 1848-ig a kir. kamaránál szolgált. A szabadságharcz után a temesvári első takarékpénztár szolgálatába lépett. Ernő (szül. 1818. † 1887.) az 1839–40. évi országgyűlésen Fodor Károly gádi földbirtokos és országgyűlési követ mellett vett részt. 1842-ben megszerezte az ügyvédi diplomát és Torontál vármegye szolgálatába lépett, mint esküdt. 1848-ban szolgabíróvá választották. A szabadságharcz után 1870-ig a begaszentgyörgyi uradalomban volt gazdatiszt, később haláláig a billédi érseki uradalom jószágigazgatója. Fiai: Gyula (szül. 1844. † 1907.) mérnök. Lajos (szül. 1845, † 1902.) részt vett az 1866. évi poroszok elleni hadjáratban, később gazdatiszt. István (szül. 1852) ügyvéd, Lugos város tiszti ügyésze. Kálmán (szül. 1857.), eleinte állami, később magánmérnök volt; 1911 óta Nagybecskerek város mérnöke. 1910-ben kiadta családja történetét.
