A keresztelő.
A keresztelő.
A keresztelés előtt két-három nappal a bábaasszony felkéri a kijelöltet komának s feleségét komaasszonynak. Keresztelés után azzal köszöntenek be otthon, hogy pogányt vittünk s keresztényt hozunk. A gyermeket pólyástul leteszik a földre, mondván: a ki szereti, vegye fel. Az apa felveszi, magasra emeli s azt kívánja, hogy ilyen nagyra nőjjön. Keresztanyja aranypénzt ajándékoz neki, Hertelendyfalván (új telepítés) pedig a keresztapa malaczot vagy borjut. Majd fazekat vagy tálat törnek össze a küszöbön azzal a kívánsággal, hogy a hány darabra törik, annyi szerencséje legyen a gyermeknek. A keresztelési toron – Magyarcsernyén »csök«-nek nevezik, – a koma, a komaasszony, a bába és a közeli rokonok vesznek részt s néhány órán át csendesen vígadnak. A komaasszony s a keresztelőn résztvett asszonyok hat-nyolcz napig felváltva ételt visznek a beteg asszonynak, annyit, hogy családja is abból élhessen. Nyolcz-tíz nap mulva az asszony templomba megy »avató«-ra.
Sándoregyházán a koma csak jóbarát lehet, de komaasszony nem a koma felesége, hanem másik jóbaráté. A komaasszony a betegség alatt – rendesen nyolcz napig – »radiná«-val tartozik, azaz nyolcz napig a beteget ellátja élelemmel. Ezenfelül a keresztszüle még »kolozsná«-val tartozik, a mi rendszerint két méter fehér gyolcs vagy más színes vászon. A vásznat tekercsbe csavarják, piros pántlikával átkötik s közepébe nagyobb gyertyát tesznek, úgy hogy annak legalább a fele kiálljon. A kelméből, ha fehér, inget, ha tarka »köntöskét« varrnak a gyermeknek, a gyertyát pedig a keresztelés alatt meggyújtják. A gyermekágyas nőt látogató asszonyok kendőjükből rojtot vagy ruhájukból egy darabkát lecsípnek s ott hagyják az újszülöttnek: »álom«-nak.
