Eljegyzés és lakodalom.
Eljegyzés és lakodalom.
A szerb lakodalom a szerb nyelvszigeteken, különösen a németségtől körülvett helységekben, majdnem teljesen színtelen.
A tiszavidéki szerb nyelvmedenczében (Gyálától Beodráig,) a vagyonosabb községekben, a hagyományok teljes színpompában kezdenek elénk lépni. Az aldunai szerb nyelvmedenczében (Melenczétől és Rudnától kezdve Dolováig) pedig teljes pompájában fejlik ki.
Ha a legény tizennyolczadik évét betöltötte, a szülők alkalmas leányt keresnek számára, vásárokon, bucsúkon, vagy olyan alkalmakkor, mikor az ifjúság ünneplőben van s mikor a leányok nyaka tele van aggatva aranypénzzel, a »szeferine«-vel, mely kellő tájékozást ad a leány vagyoni helyzetéről.
Ha fiukhoz illő leányt találtak és olyat, ki a legénynek is tetszik, akkor kocsin a leány szüleihez mennek háztűznézőbe, kikérőbe. Előbb mindennapi, közönséges dologról beszélnek, majd rátérnek a tulajdonképeni tárgyra s a legény atyja kikéri a leányt. Ha a leány szülei beleegyeznek, akkor behívják a leányt, ki a legény szüleinek kezet csókol, ezek pedig megajándékozzák almával, melybe 50, 100, 200 korona értékű aranypénz van rejtve. Néhány nap mulva a leány szülei mennek a legényes házhoz háztűznézőbe. Magukkal hozzák az almát a pénzzel, hogy nem tetszés esetén azt ott hagyják. Kedvező esetben az eljegyzés napját állapítják meg. Az eljegyzés a lelkész lakásán esik meg s utána a leányos háznál szokott lenni az eljegyzési lakoma (prszten), a melyen a legény szülei s rokonságának idősebb tagjai vehetnek részt. E lakomán a legény rokonsága a leány ujjára gyűrűt huz s fejére kis fehér koszorút tesz, továbbá pénzzel és bokrétával ajándékozza meg a leányt, ki a bokrétát eljegyzése jeléül, egész az esküvőig a hajába, vagy a mellére tűzve viseli. Viszont a leány a legény rokonsága valamennyi megjelent tagjának ingeket ajándékoz. Majd kisiet a vendégeknek az udvaron álló kocsijaihoz s a lovakat feldiszíti sávos szerb-vászonnal. Ezeket a leány maga szőtte s maga diszítette hímzésekkel.
Az eljegyzési lakomán nem vehet részt a vőlegény, sőt mi több, a leánykérés napjától kezdve, egész a lakodalomig menyasszonyával nem találkozhatik, mert a találkozás szégyent hozna a leányra.
Néhány nappal a menyegző előtt a szülők és a rokonok újra összejönnek úgynevezett jabukát inni, hogy megállapítsák a házasságkötés napját. Csakhamar túlesnek ezen is, a mit ismét hosszú lakoma követ, mely ének, zene és táncz közben másnap reggelig is eltart. Ezután kiszemelik a vőlegényi násznagyot (kum), a menyasszonyi násznagyot (sztari szvat) és a vőfélyt (dever), kiknek a legfontosabb szerep jut a lakodalomban.
A kum és sztari szvat tanúk az eskünél. A kum korlátlan hatalmú úr a lakodalomban; régente ő nála gyülekezett a lakodalmas nép. A sztari szvat a menyasszony házánál rendelkezik.
A dever szerepe a török időkbe nyúlik vissza. A vőlegény jóbarátjának és híres legénynek kellett lennie, ki az esetleges török támadástól a menyasszonyt meg tudta védeni. Segítői is voltak: »deverszki momei«, a vőfély legényei. Ezek a vőfély vezérlete alatt a támadó törökkel síkra szállottak, mialatt a násznép a hegyekbe menekült, az ott rejtőzködő »ajdukokat« felkereste s segítségükre küldötte. Az esküvő előtt való napon a vőfély lóháton, több társa kíséretében hívja meg a vendégeket. Színes szalagokkal és kendőkkel vannak feldíszítve. Kalapjukon koszorú. A vőfély kezében felpántikázott kulacs, lovának nyaka tele csörgőkkel s egész lovát szerb-vászon takaró fedi. A vőfélyt legényeitől széles, hosszú vőfélykendő (deverszki peskir) különbözteti meg. Ez vállán keresztül mellét átövezi s derekán csokorba kötve bokájáig ér.
A meghivottakat a vőfély megkínálja a kulacsból; ezek a vőlegény egészségére isznak e szavakkal: »Adja Isten, hogy a házasság hosszú életű legyen«. Ezután a vőfélyre és legényeire vállukon keresztül kendőket aggatnak s a kulacsra pántlikát, ajándékul a vőlegény számára.
Esküvő reggelén a vőlegény egyik hozzátartozója kocsin, dudással elmegy a kumért, megkérvén, hogy tisztjének gyakorlása végett kíséretével menjen a vőlegény 164házához. Erre a kum, kocsiján a dudással, ott terem a vőlegényes háznál s a vőlegénynek és vendégeinek kocsisora élén indul a menyasszonyi házhoz.
Ezalatt a menyasszony vendégeivel, a sztari szvat vezetése alatt, kocsikon eléje megy a vőlegény közelgő kocsisorának. A találkozás helyén megtisztelik egymást a magukkal hozott csutorák, kulacsok tartalmával. Majd egybesorakozva, hosszú kocsisorban dudaszó mellett, éneklés és kurjantások közben, felvonulnak a menyasszonyi házhoz.
Ezalatt fájdalmas sírás-rívás között öltöztetik barátnői a menyasszonyt s ríkató tárgyú és dallamú búcsúztatóval teszik fejére a menyasszonyi fátyolt s így adják át a devernek. A fátyolos menyasszonyt a vőfély, ki rendszerint a vőlegény öcscse, a vendégek elé vezeti, fejére tűzi a menyasszonyi koszorút, megcsókolja, a vendégeknek bemutatja és azután vezeti a kocsihoz, az esküvőre. Ez a tisztje a vőfélyt a menyasszony családjának valóságos rokonává avatja.
Erre azután a lakodalmi vendégség hosszú kocsisorral megindul az esküvőre, honnan kerülő úton tér vissza a lakodalmas nép. A vőlegény és menyasszony, vendégeivel együtt a menyasszony házához megy, ott megebédel, poharaz s a fiatalság duda, tambura vagy hegedűszó mellett tánczol három-négy óráig. Ekkor a menyasszony a kummal s az egész nászsereggel kocsira ül, még akkor is, ha a menyasszony és vőlegény háza egymás mellett van s így kísérik a menyasszonyt a vőlegényes házhoz. Ide megérkezve, a kum nem akarja a menyasszonyt a vőlegény apjának kiadni s addig hajtat ki s be az udvaron, mig elő nem hoznak egy borjút vagy bárányt.
Az elővezetett állatnak a fülén egy kis vágást ejt a kum késével, jelezvén ezzel akaratát, hogy ennek pecsenyéje kerüljön a lakodalmas asztalra. Ezután kis fiut hoznak a menyasszonynak, a kit ez megcsókol, háromszor megforgatja a levegőben s e közben körülcsavarja szerb-vászonnal. Csak most száll le a kocsiról, melyről a legény atyja emeli le. Kötényt kötnek eléje, hogy jó gazdasszony legyen. Két hóna alá kenyeret tesznek, hogy a házban mindig legyen kenyér. Két égő gyertyát két kezébe, hogy útja az új otthonban világos, fényes és dicső legyen. Így megrakva s így megáldva, az eléje terített szerb-vásznon lépkedve, tér be új otthonába, a vőlegény házába. És mindezeket a motivumokat a kalmi énekekkel szinezik.
Ezzel megkezdődik a főmulatság, az esti lakoma. Táncz és vigadozás közben reggelig tart. Vacsora után egy tréfához értő legény tréfás szavak kíséretében felmutatja a menyasszonynak és a vőlegénynek adott ajándékokat, azokat lehetőleg lekicsinyelni s az ajándékozókat gyöngéden kigúnyolni igyekszik. Mondókái ilyenek: »Tisztelt kum, sztari szvat és dever, és lakodalmi közönség! Itt van a kezemben egy ajándék N. N.-től, a kiről tudjuk, hogy ilyen-amolyan (gyöngéire kíméletesen czéloz). A menyasszonynak szánta. Viselje hát a menyasszony szerencsével és önérzetesen sokáig, ámen«.
Ezután a menyasszonytáncz következik. A ki a menyasszonynyal tánczol, az pénzt tesz a menyasszony perselyébe.
Éjfél tájban kivezetik a menyasszonyt a másik szobába, hol leteszi a menyasszonyi fátyolt s kontyba kötött kendőben tér vissza.
Kólótáncz, dalolás és tréfálkozás közben éri a hajnal a lakodalmas népet, de véget nem vet a mulatozásnak, folyik az tovább három éjjen, három napon át. Mert másnap van a »pogacsare«. A menyasszonyhoz jönnek vendégségbe a szülei és rokonai. Pogácsával, kalácscsal jól megrakva, újabban itt-ott tortával is. A lakodalom folyamán előforduló kocsikázások, a menyasszony hazavitelének, esetleg a más faluból érkező násznépnek felvonulása mozgalmas, zajos és festői.
A menyasszony a kummal, ha csak lehet, négyes fogatra ül. Ebben és a többi fogatban sallangokkal és pillengőkkel díszített, csörgős hámban ficzánkolnak a formás torontáli tüzes lófajták, melyek szines kokárdáktól ékesen, lakodalmi peskirekkel felkendőzve lépdelnek. A kocsis kalapján, ostornyele végén, a dudás kucsmáján, dudája nyakán keskeny, színes szalagok libegnek. A násznép kocsijain aranynyal és ezüsttel gazdagon hímzett fejkötős menyecskék, bársonykabátos és selyemmellényes legények és fehér ruhás koszorús lányok. A hátsó ülésről hosszan lóg le a szerb szőnyeg, a tyilim, rajta ó-szláv motivumok, keleti színekkel.
A kocsisort a zenészek kocsija s ezután az elmaradhatatlan kétkerekű bohócztaliga 165zárja be. Rajta kakastollas elnyűtt kalappal, álarczos vagy bekormozott arczú férfiak ülnek női ruhában, rossz rézedényekkel kalimpálva, vagy kolompokat ütve.
Megemlítjük végül a szökést. Ez a jobbmóduaknál akkor fordul elő, ha a leány szülei ellenzik a szerelmespár egybekelését. Az ifjú kocsira kapja a leányt s elvágtat vele egyik rokonához. De a szegényebbeknél ez a szöktetés a szülék tudtával esik meg azért, hogy a felesleges lakodalmi költekezést elkerüljék.
