Építkezés.
Építkezés.
A német falut már kívülről meg lehet ismerni szabályos, tágas utczáiról s szép, nagy házairól. A házak fala régebben épülteknél mindenütt, de a megye déli részén még az újonnan épülteknél is, túlnyomóan vert földből vagy vályogból van. Ujabban azonban sok helyt, különösen a hádi községekben, jobb módú gazda már csak égetett téglából, vagy legalább téglával és vályoggal vegyest építi fel a házát.
Régebben rőzsét, nádat, kenderszárat kötöttek gyékénynyel erős rudakra vérteleknek, melyet aztán minden diszítés nélkül betapasztottak sárral. Ugyanily módon használtak régente zsupszalmát, kenderszárat, majd nádat, zsindelyt fedőanyagul; ma azonban többnyire már csak cseréppel fedik házaikat.
A háztelkek alakja, különösen az eredeti német telepes községekben szabályos téglalap. A telek területe rendszerint igen nagy és rajta a főépület a melléképületekkel következőleg van elhelyezve. A telek hosszában az egyik szélén, többnyire a bejárattól jobbra, a lakóház és ennek fedele alatt először az utczai szoba (Stup = Stube), aztán a konyha (Kich, Kuchl = Küche), mellette egy második szoba (Zimmer, Kammer = hátsó szoba), majd az éléskamra (Speisz), továbbá a lóistálló és végül a tehénistálló. Ezek előtt húzódik a nyílt folyosó, téglából épült vagy fából készült oszlopokkal. A kamra alatt pincze s mellette ugyancsak a folyósóból a padlásra vezető lépcső.
152A főépület végén külön, rendszerint lejtős fedél alatt tágas kocsiszínt s még hátrább, esetleg az istállóval szemben, a telek másik szélén, az ólak, a kukoriczagóré, melyet Kotarkának és Hambárnak is neveznek. Elül az udvarban rendszerint gémeskút van vályúval s a mellett pocsolyaszerű sekély vizesgödör (Pudl) az aprójószág számára. Az udvar hátsó részében a szérű (Trettplatz, der Tenn die Tenne helyett), oldalt a széna, szalma, pelyva és kukoriczaszárkazlak, valamint az istállók mögött a trágyadomb és ennek közelében árnyékszék. Az udvar lábjában deszka- vagy léczkerítéssel, néhol még vertfallal elzárt tágas házikert, részben gyümölcs-, szőlő-, zöldséges, virágos és herés kert.
Külön úgynevezett virágoskertet (Blumegärtl) az udvari bejárónál ritkán találni és tornáczot is csak igen kevés helyen látni.
A ház külső falán az építő, a tulajdonos, némely községben mindkét házastárs nevét szokta feltüntetni, valamint az építés évszámát és különféle díszítményt is alkalmaznak, ilyeneket: Isten szemét, koronát, csillagot, keresztet, Szent Flórián szobrát stb. Többnyire fehérre meszelik, de az alját rendszerint kékre vagy sötétbarnára festik. A kapu rendesen deszkából vagy léczből van.
