Foglalkozás.
Foglalkozás.
Balkáni erényeiből sokat felejtett a délvidéki bolgárság, a dolgossága és szerzésvágya azonban megmaradt. Igaz, hogy a házi és ipari teendők nagy része a nőre nehezedik, de a férfi is kiveszi a maga részét, kivált a külső gazdálkodásból, míg a fehérnép a házi, népies iparban excellál. Beköltözésükkor az óbesenyei bolgárok főleg állattenyésztők voltak, ma búza- és kukoriczatermelők és kertészek. Különösen a dohány, paprika, káposzta és zöldségfélék termelésében fáradhatatlanok. A besenyei kincstári földek tagosítása után széjjelszéledt a bolgárság Torontálban. Ez az oka, hogy Besenyőnek ma nincs több 6000 lakosánál s a torontáli bolgárság létszáma pedig 1740 óta 2000-ről csak 8000-re szaporodott. Elköltözés, kivándorlás, beolvadás apasztotta a kis népet. A sokszor emlegetett földéhesség nem csupán a bolgár, hanem az egész európai parasztság jellemvonása. Azért nem kizárólag ez hajtja a bolgárt egyik községből a másikba, hanem a standard of life bizonyos magasabb foka, mely szorgalomra készteti. Ipari ügyessége fölér a szerbek szorgalmával. Takaróik (csergulica) és terítőik (cidilnice) Bécsben is kelendő czikkek.
Középiskolába csupán a gazdagok adják fiaikat, hol csendes, szorgalmas magaviseletükkel tűnnek ki. A népség zöme szívesebben gazdálkodik, földet bérel, vagyonra törekszik. A kalmárkodás vérében van. A városba betelepedett bolgárfiakból nem csupán ügyes iparosok, hanem élelmes kereskedők lesznek, mintha a XIII. századbeli mozlim-bolgárok (izmaeliták), kik Magyarország belső kereskedelmét akkor kezükben tartották, máig élnének hazánkban: – úgy ügyeskednek a bolgárok ma is a föld, ipar és kiskereskedelem hasznosításában.
