Gúnyszavak.
Gúnyszavak.
Ürményházán a németet csóglinak, haniklinek, petákosnak, a románt mócznak, medvének hívják. Sándoregyházán a cseteri, csiszla, gudu, huláj és hurka a gúnynevek. A lukácsfalviakat gányóknak nevezik. Kiszomborban »csecse« az, a ki kis korában igen szép és kedves volt, »veréb«-nek azt nevezik, a ki mindennek a könnyebb végét szereti fogni, »csuszá«-nak azt gúnyolják, a ki nagyon szerette a túrós csuszát. Hertelendyfalván ezek a gúnynevek: csócsa, görbe, sánta, döcs, bogos, bucsi, czupák, kancsár, rozsda, bori és redecs. Törökkanizsán is egyéni erények vagy hibák a mellék- vagy gúnynevek: »kurucz« (heves, kemény), »aranykörmű« (dolga után gyarapodó), »beránti« (mindenkit megcsal), »pulyka« (mérges, vörös hajú) »csevejde« (aljas).
