Játékok.
Játékok.
A kisebb gyermekek szeretik a sárjátékot, a sárpuskát, a lovacskázást, a fogócskát, bujósdit, a »csiga ide párom«-játékot; a nagyobbak a kavicsjátékot, a labdázást, a kis- és nagymétát, a peczek bige-játékot és a billenczelést (ugrálós játék). A régi társas-játékok kiveszőben vannak. Ilyet csak egyet tudunk bemutatni. A fiúk és leányok együtt körbe állanak, egy a közepére. Párosával lassút tánczolnak ezt énekelve: »Fehér lilomszál, ugorj a Tiszába, Tiszából Dunába; mosakodjál is meg a Szőlősi udvarán, minden kislány dobosán. Annak adjuk a lányt, ki felköti a gatyát. Addig a házamból ki nem mék, míg a négy szál gyertya el nem ég, mikor a negyedik földig ég, akkor tudom rózsám, hogy kimék.« Ekkor a középen álló leányt fiú váltja fel s a tánczot újra kezdik.
A legények és leányok mulatságai a vasár- és ünnepnapi kocsmai tánczban merülnek ki. Csak szórványosan tartanak még kukoriczafosztást, melyen a fiatalság dalol, csak itt-ott czicza-maczáznak s labdáznak még lányok és legények vasárnapi délutánokon s csak Törzsudvarnokon szokás még, hogy télen minden este más-más háznál összegyülekeznek a leányok és legények és tíz óráig dalolnak, tréfálkoznak. S azalatt a leányok varrnak, kötnek, horgolnak és nagyon ritkán fonnak. A fonókának többé se híre, se hamva.
