Játékok.
Játékok.
A leánygyermekek játéka kezdetben a mama, később a tanító néni utánzása. Háztartást vezetnek, bábút dédelgetnek, látogatóba járnak. Férjnek egy kisebb fiút választanak, azt betanítják, hogyan viselkedjék egyes alkalmakkor. Általános a körben forgás, miközben valamennyien ütemben beszélnek.
A fiúk ostorral kezdik, majd pálczára ülnek, ágyút tapasztanak, hunyókát játszanak. Körbe állanak s a hunyó kijelölésénél a következő versikét mondják: Ana, tana, tata, nija, szilba, raka, tika, taka, vija, vuja, val. A kire a végszó esik, az kikerül a körből. Mindaddig folyik ez így, a míg csak egy gyermek nem marad a körben, a ki hunyó lesz. A többiek elbújnak, a hunyó keresi őket s a kit megfog, az lesz az új hunyó.
Fiúknál, lányoknál kedvelt az ugró vagy iskolajáték. A játékosok a földre egy hat egyenlő részből álló téglaalakú mezőt rajzolnak, ennek végére pedig félkört. A félkört két részre: menyországra és pokolra osztják. A játék menete a következő: a játékos igyekszik a tégladarabot egymásután mindegyik mezőbe dobni, de dobása csak akkor érvényes, ha a tégladarabot féllábon ugrálva az egyes mezőkről kirugja, úgy hogy a tégladarab ne álljon meg valamelyik mező határvonalán; de egyszersmind ügyelnie kell arra is, hogy másik lábával ne érintse a földet, mert különben vesztes lesz. Ha ez hatszor sikerül neki, akkor hozzáfoghat utolsó feladatához, hogy a tégladarabot a menyországba dobja, ha ez sikerül neki, akkor ő a győztes. Ha ellenben a tégladarab a félkör másik részébe, a pokolba gurul, akkor vesztett s köteles a helyét társának átengedni.
