Jellemző népszokások.
Jellemző népszokások.
A torontáli földmíves nép egyébként is vallásos, ha ebbeli érzületeinek külső kifejezésében nem is túláradozó. Babonás szokások a mostani német gazda életében teljesen hiányoznak.
A maga és családja becsületére sokat tart. Önérzetes, rátartós az úri osztályhoz tartozókkal, elüljárókkal szemben is. Azonban, ha valamelyik úriember őt házában meglátogatja, megtisztelve érzi magát és ha vendégül jön hozzá, előzékenységgel fogadja.
Nyelvökben a német tájszólás azonban mindmáig megmaradt. Vármegyeszerte a würtembergi tájszólás uralkodik, itt-ott csekély eltéréssel. Eme tájszólásnak az irodalmi nyelvszokástól való jellegzetes eltérését következő, a zsombolyaiak kiejtése szerint leírt mondatok mutatják: – Wu warscht’n?
– Ei, bei mei’m Veddr Kaschpr.
– Was hascht’n dort gmach?
– Ich han gfroot, eb'n uns net kennt morje Perd un Waan leene, for unser Laab hemmfihre. Vagyis érthetőbben: Wo warst du denn? – Ei, bei meinem Vetter (Onkel helyett) Kaspar. – Was hast du dort gemacht – Ich habe ihn gefragt, ob er uns nicht morgen Pferd und Wagen leihen könnte, um unser Laub (Maisstroh) heimzuführen (hemmzuholen).
Életmódjukban nem igénytelenek, szeretik a vagyont, különösen a földet és azért akárhányán közűlük azt az elvet vallván, hogy: »a hol jó dolgom van, ott van az én hazám«, könnyű szívvel odahagyják szülőföldjüket és máshol próbálnak szerencsét. Ha itt nem boldogulnak, Amerikába is áthajóznak.
Családjához a német gazda hűségesen ragaszkodik. Gyermekeiért mindent elkövet, hogy őket jobb viszonyok közé juttassa, mint a minők között ő maga nevelkedett.
