Csóka.
Csóka.
IV. 2. Csóka. A leletek bizonyítják, hogy már az őskorban emberek tanyája voltak az itteni síkságon látható halmok és az ú. n. Kremenyák földhát, a helység keleti szélén, egy bronzkori sír, melynek bronz-mellékletei lehettek: hat korongalakú lap, ruhadísz vagy mellvéd, a négy nagyobb példány köridomú díszítéssel és a belső lapon apró fülekkel; töredékes kardmarkolat és penge, mely kétélű, rajta tűz okozta olvadás; egy hengeres, háromtagú tárgy, melyen a középső ág törést mutat, rendeltetése ismeretlen. (Arch. Ért. u. f. VIII. 157. Dudás Gy. jelentése.) A Kremenyákon járván, melynek magasságát 2–3 méterre, hosszát vagy 50 méterre becsüli, Dudás Gyula itt több neolithkori tárgyat szedett fel, ú. m.: rosszúl égetett, korongolatlan, vastag cserepeket; egy kétélű, csíszolt, átfúrt serpentin-baltatöredéket, egy ék-alakú serpentin kővésőt, egy szarvasagancsot és egy hosszú csonttűt. (Arch. Ért. u. f. X., 356.) 1905-ben a Lederer birtokhoz tartozó Kremenyák őstelepről 50 db. ajándék-régiség került a N. Múzeumba, többnyire agyagkészítmények. A cserepeket többször szalagos minták ékítik. (Arch. Ért. XXVI. 77.) A Kremenyákot Branovácsky Tódor ny. gör. kel. tanító fedezte föl. Vizsgálat alá először Szentkláray Jenő dr. vette és vezette be az irodalomba. (Tört. és rég. Ért. VI., 142.) A földhátat, melyen a telep fekszik, a »Nagy Bara« nevű rétség határolja. Gubitza Kálmán 1904-ben ásatott itt és putrilakás maradványaira bukkant, sok cseréppel. »A díszítési motivumok között gyakori a párhuzamosok közé benyomkodott pontdísz, futó kutya-dísz, zegzúgos vonalpárhuzamosok közé osztott és szaggatott vonaldísz, a vízszintesek és a függélyesek keresztezéséből formált alakzatok és hasonlók«. »Az oldalfalak vastagsága 0.3–4 cm. között váltakozik.« »A peremek símák és felállók«. »Az oldalak durvák, kézzel formáltak; a kisebb edények finomabb kidolgozásuak és tálakra emlékeztetnek.« »A fülek között leggyakoribb a bütyökfül, de van átfúrt bütyök – és áthajlított szalagfül is«. A telep feltárt faunája reenus. Kőeszközök közűl csak néhány kovanucleus és egy obsidián-szilánk került elé, a melyek átmetszete szabálytalan háromszög alakú. – A putrilakással összefüggésben feküdt egy emberi csontváz »kétrét görnyedve, úgy hogy a mellkas a térdre, a koponya arczczal a lábfejekre hajolt, a karok pedig az oldalak mellett zsugorodtak«. Melléklete egy törtszárú, két szakállú, 5.3 cm. hosszú csontszigony volt. A tapaszrögökben talált nádbenyomatok arra vallanak, »hogy a putrik felett nádból alakított kunyhókkal és sütés-főzésre alkalmas kemenczékkel bírtak«. A zentai múzeum a Kremenyákról vagy 30 db. kőkést és szilánkot szerzett, továbbá számos csíszolt kővésőt, nyéllyukas baltatöredéket, orsógombot, díszes edénycserepet és tapaszrögöt. (Arch. Ért. XXVI. 446–448. Gubitza K. jelentése.) Már előzőleg Orosz Endre is gyűjtött az őstelepen több neolithkori tárgyat; a felszedett konyhahulladék között »volt a ritkábban előfordulni szokott Bison priscus, H. v. Mey, a magyarországi ősbölény egy zápfoga is«. (Tört. és rég. Ért. u. f. XIII. 66–68.) 1904-ben Birovszky Mihály Csóka határából való l0.5 cm. magas, mozsáralakú fületlen bögrét ajándékozott a N. Múzeumnak. 1905-ben a N. Múzeum a Kremenyákról 42 db. cserepet vásárolt, melyek többnyire szalagdíszesek és a butmiri-telep keramikájára emlékeztetnek. (Milleker: Délmagyarország régiségei III–1. 24. sz.)
