Máriafölde.
Máriafölde.
V. 4. Máriafölde. Területén három halmot ástam meg. Kettő a közlegelőn, teljesen üres volt, a harmadik több melléklet nélküli zsellér-sírt tartalmazott és egy széthullott, korhadt lókoponyát. (Saj. Arch. N. I. 92–94.) A folyó évben Molnár Károly okl. mérnök Nagykikindán, szép, rómaikori agyagurnát ajándékozott gyüjteményemnek, melynek alakilag teljes analógiája az Arch. Ért. XIX. 291. lapon, 4. sz. a szabadkai edény. Magassága 55 cm., átmérők: talp 14, legerősebb has 34 és száj 24 cm., színe sötétszürke, körülvonuló, gyengén mélyített egyenes és hullámos vonalakkal díszített. Lelet-körülményeiről Molnár úr még 1907 május 2-án kelt levelében értesített: »Az urnát a mokrin–nagyteremfai országút közepén, 1/2–1 méternyire a föld alatt találtam, emberi csontokkal körülvéve. Kiásattam mintegy négy darabot s csak ez az egy volt ép, a többi darabokra zúzva; a cserepeket és csontokat visszahelyeztem és meg is jelöltem a helyet«. A szóbanforgó urna fenekén – két szájával egymásra fektetett, földdel és állatka-csontokkal telt kis bögre volt.
