Nagygáj.
Nagygáj.
XII. 7. Nagygáj. Winterberg Gyula földbirtokos »Sarkac« nevű pusztáján évekkel ezelőtt istállókat építettek, mely alkalommal Gál Imre, volt nagyági róm. kath. plebános közlése szerint, nagy agyagedények és cserepek kerültek felszínre. Tekintetbe véve, hogy a lelőhely domborulata mesterségesnek látszik és hogy az alapozásnál a szűztalajig nem jutottak le: itt nyilván őstelepre lehet következtetni. (Milleker: D. r. III–1. 61.) A határában lelt régiségek vétel útján kerültek a Nemzeti Múzeumba, ú. m. őskori rézcsákány s egy más ilyen csákány töredéke, csonka rézbalta, két rézvéső; bronztárgyak: csákány, tokos véső, kard két töredéke, kardnak alsó végdarabja díszítményekkel, kettős tekercs, nyakgyűrű és fibula, végre fülönfüggő aranyból. Más alkalommal ugyanazon gyüjteményből szerzett a Nemzeti Múzeum: őskori bronzkardot, kardpengetöredéket és sarlót. (Arch. Ért. XVIII. 444.) Fenti különböző korú leletek kimerítő ismertetését l. Milleker: Nagygáji leletekről. Arch. Ért. XIX. 412–416.) A délm. múzeum 1903-ban egy Nagy Constantinus-féle aranyérmet szerzett innen. (Berkeszi: Tört. és rég. Ért. u. f. XXIII. 20.)
