Óbéb
Óbéb
I. 10. Óbéb. 1878-ban a »Bara« folyó balpartján, téglaverés közben, őskori telepet tártak fel egymás melletti tűzpadokkal, sok cseréppel és konyhahulladékkal. A lelt edények között van durva és finomabb példány, a töredékekből ítélve vannak öblösek, körte-, kanna-alakúak, tálak, ivó- és merítő-edények, kicsinyek és igen nagyok. Néhány a grafit ismeretét jelzi. Czifrázatuk: dudorodás, likacsok és vonások. Némely edénynek domború feneke volt, egy tál belül ketté van osztva. Az Óbéb és Kiszombor közötti műút építése alkalmával, 1902-ben, mintegy tíz csontváz-sírra bukkantak a munkások, becses mellékletekkel, a miket Reizner a találótól megszerzett; ezek: két bronzkarperecz, erős sodronyból, egy ilyen még vastagabb karperecz, három sodronykarika, (gyűrű) aranyból, egy ovális – öntés útján készült – arany körlap, melynek átmérője 8 x 9 cm., súlya 213 gr., rajta kezdetlegesen ponczolt dísz és négy fűzőlyuk látható. Reizner a körülményesen megejtett helyszíni szemle után, a lelőhelyen ásatott és csakhamar csontvázra talált, mely zsugorítottan és oldalt fektetve volt eltemetve: mellékletei: hasonló aranylemez, kisded agyagcsésze törmeléke, kagylók és csigák fűzéres elhelyezésben, símított disznóagyar és elmállott csont-tű. Öt méterrel tovább még egy csontváz és mellékletei jöttek napfényre, ú. m. hengeralakú, korongolatlan, füles agyagcsésze, bronzkarika, bronzkarperecz, hasonló csiga- és kagylóékek, gyöngyszemek kőből, sertésagyar két lyukkal, a hol egy-egy színaranyból való függőalakú, nyitott karika volt beillesztve, csíszolt csonthajtű, kisebb bronztű és egy 34 mm. átmérőjű, gömbszelvényidomú kő, két fűzőlyukkal. Reizner az ásatást később folytatta itt és – Török Aurél dr. társaságában – még 14 sírt tárt fel becses mellékletekkel. A temetőt az agathirsektől származtatja. (Arch. Ért. XXIV. 82–88.) Fenti 14 sírban ugyanolyan zsugorított vázakat találtak, férfiak, nők váltakozva; gyermek is. A sírok egy részében nem volt melléklet; némelyik csak agyagedényt tartalmazott: csészét, szilkét, tálat, azután kagylót vagy kagylóból és csontból készült csüngőt, gyöngyöt, végre disznóagyarat és más állatfogat. Több csontvázon bronzékszerek voltak: nyaktekercs, sodronyos karperecz, a női sírokban a hajzat tájékán gyakran bronz-élegülés, hihetőleg a hajat összetartó sodronyok nyomaiként. Legérdekesebbek az aranysodronykarikák a mellcsont tájékán, mely kétszeresen fogott karikák egyik vége ki van hegyezve, jeléül annak, hogy ruhakapocsul szolgáltak. (Arch. Ért. XXV., 255–257. Tömörkény J. jelentése.) 1908-ban az államvasút új épületet emeltetett az állomáson, hol ez alkalommal sírokat találtak és mellékleteket, a melyek elkallódtak, illetőleg csak részben kerültek a szegedi múzeumba: két síma bronzkarperecz, gyöngyök színes üvegből, díszes, zománczos, kerek, csipkézett szélű bronzfibula, a közepén kiemelkedő gombbal és egy Trainus-féle érem. (Arch. Ért. XXVIII. 286. Tömörkény J. jelentése.)
