Rábé.
Rábé.
I. 9. Rábé. Az »Anka« nevű halmot a község déli határában, mély száraz ér köríti, az ú. n. »Kis tengerhajlat«. Itt több ízben találtak arany karpereczeket, aranycsattot, óriási fazekakat stb. Reizner látott még innen egy Valerianus-féle rézérmet és két kis korongolatlan füles ibriket; utóbb Reizner itt ásatott, mely alkalommal sírokra és konyhatelepre bukkant. Mindkét helyen jellemző volt a lelt cserepekre, hogy a fülek majdnem kivétel nélkül válúzottak és hogy a nagyobb edényeknek karimája legtöbbnyire kifelé visszahajlott. Általában a cserepek két csoportra oszthatók: a felsőbb rétegekben levők korongon készültek, a mélyebben fekvők kivétel nélkül durvák, korongolatlanok; ilyen egy szűrőcsésze ansa lunata-val. A konyhatelepen legalul csont- és kőtárgyak fordultak elő, szarvasagancsból való kalapácsok, átfúrt és a lyuknál mindig kettétörött kőbalták stb. Az agyagtárgyak között vannak még hálósúlyok, kúpok, orsólemezek és gombok. A telepen túl öt, már megbolygatott sírt tárt fel 80–100 cm. mélységben. Itt is sok cserép, ép, vagy csonka agyagedény, egy átfúrt szerpentin-balta stb. került elő. Mindegyik sírban egy-egy ovális alakú, durva, lapos tányérka, kis fogantyúval. Később folytatván a kutatást, Reizner itt még három sírt talált, kinyujtott, hanyattfekvő vázakkal, mellékletek nélkül, csupán az első sír fenekén, a váz alatt kb. 15 cm. mélyen, volt egy öt cm. hosszú kovapenge. A sírokhoz közel ismét kőbaltatöredékek, két agancskalapács és több óriási égetett agyag-hálósúly, valamint több – részben sérült – szabadkézi füles bögre; van köztük pontozatos, körömbenyomásos és vonaldíszítésű. (Arch. 308Ért. u. f. XI. 356.) Az Anka-szigeten, szőlőtelepítés alkalmával kerültek elő orsókarikák, bronzgyűrű, üveggyöngy, átfúrt apró csigák, kagylóhéjból faragott gyöngyök, ékkövek (gránát, lapis-lazuli) a népvándorlási korból. (Arch. Ért. XIX. 190.) Reizner utolsó ásatása az Anka őstelepen csonteszközöket (tőr, kés, tű), szarvasagancsból való átfúrt kalapácsot, bronztű-töredéket és mélyebben egy fél öntőmintát eredményezett. Azonkívül hét méter mélységben, több hálósúlyt és részben sérült agyagedényt, a melyek gyakran csúcsos bütyökkel, körkörös vonallal, vagy rovátkákkal díszesek. (Arch. Ért. XXII. 88.) A szegedi múzeum újabban is ásatott az Anka-szigeten, a midőn több őskori agyagedényt, csíszolt követ, hálósúlyt stb. leltek. »A díszítések mind eltérők s köztük sok az újabb, illetőleg az olyan, a mely a mi vidékünkön az őskori keramikában szokatlan«. (Arch. Ért. XXVIII. 287., Tömörkény J. jelentése.) Milleker B. a szegedi múzeumban 1904-ben tett látogatása után az Anka-szigeten lelt dolgok közűl megemlít többek között: egy apró mészbetétes vöröses korsócskát, melynek zacskó alakú hasas aljának rajza a tolnamegyei leletekre emlékeztet. (L. Wosinsky: Az őskor mészbetétes agyagmívessége, XLIX. t., 4. ábra.) Továbbá egy bögrét, mely a Vattinán oly gyakori urnasír-mellékletek első fajtájából való, végül egy edényfödőt, mely az ismeretes vattinai kupolaalakú födőkkel rokonságot mutat. (Milleker: Délm. rég. III–1. 121.
