Tamásfalva.
Tamásfalva.
VIII. 3. Tamásfalva. 1871-ben egy német ember gyönyörű bronzkincset lelt a háza udvarán levő anyaggödörben. Szentpéteri Pál jelenti, hogy a talált tárgyakból négy darab elkallódott, ú. m.: egy nehéz balta, egy dárda, egy kés (a legépebb a többi közt) és egy olyan, melyet »magam nem láthattam, de azt mondják, hogy emberi főre lenne alkalmazható, ez utóbbi tárgy czifrázattal van ellátva«. Az összes lelet cserépedényben volt elhelyezve, melyet összezúztak. (Arch. Ért. r. f. V. 162.) A kincs zöme a N. Múzeumba került, nevezetesen: négy darab szokatlan alakú tőr, három köpűs lándzsacsúcs, három kardpengetöredék, hét tokos véső füllel, 21 karperecz, két öv maradványai, tíz gombostű, egy tekercstöredék, 21 boglár, vagy gomb, egy füles csüngődísz töredéke és egy határozatlan tárgy. A délm. muzeumnak is jutott a kincsből: egy lándzsacsúcs, egy üres füles véső és egy nagy lapos füles gomb. Orosz Endrének sikerült 1894-ben a Szentpéteri által elveszettnek mondott tőrt, a legnagyobb és teljesen ép példányt, Tamásfalván megszereznie. (Hampel: A bronzkor, II. 161–162., és u. o. III. 68–69. Milleker: Dr. r. I. 106.) 1895-ben kapott Orosz Endre négy darab itt lelt római kis bronzérmet: Hadrianus, Constantinus, kettő kibetűzhetetlen. Babics szerint itt a Bega mellett római érmeket találnak. (Berkeszi: Tört. és rég. Ért. u. f. XXIII. 40.)
