Törökbecse.
Törökbecse.
VII. 2. Törökbecse. Az ú. n. Beregben, a borjasi Tisza-átvágás kiszélesbbítésével foglalkozó munkások, öblös cserépurnában, tömeges római éremleletre bukkantak, körülbelül 1.5 méternyi mélységben, Constans és Constantius császárok – Kr. u. IV. század – korából. Ugyanakkor durva készítményű, díszítés nélküli, történelem előtti korból való, szétmállott agyagedényeket is találtak, sokkal mélyebben a római lelet talajánál. (Arch. Ért. u. f. V. 233.) A Törökbecséhez tartozó és régészetileg híres Borjas-pusztán levő nagy földvárat Szentkláray Jenő dr. fedezte föl 1875-ben, a hol egyes emelkedettebb helyeket megásatván, korong nélkül idomított edénycserepeket és tűzpadokat talált, majd folytatólag kutatva, számos – részben töredékes – kőeszközt gyűjtött, ú. m. nyílhegyeket, vésőket, baltákat és késpengéket; a lelt edények között legérdekesebb egy 11 cm. magas madáridomú korsócska. A földvár közelében levő téglatelepen Szentkláray 1879-ben egy 74 darabból álló bronzleletet ásatott ki, Hampel József dr. szerint nyilván egy öntőműhely maradványait. Ezekben először találjuk együtt, egyéb őskori bronzokkal, a keskeny vésőt és a hegyes vésőt. (Dr. Szentkláray Jenő Torontáli őstelepek a Tisza mentén. Milleker: D. r. I. 17–20. Arch. Ért. u. f. XIV. 158–159.) A borjasi pusztának, mely Dungyerszky Lázár birtokához tartozik, téglaházi tábláján is neolithkori telepet ismerünk. Itt 1894 és 1895-ben Orosz Endre, 1903-ban Orosz és Berkeszi dr. kutattak szép eredménynyel. (Tört. és rég. Ért. u. f. XIX. 64–76.) 1903-ban a Tisza partján is ásattak, a hol bronzkori őstelepet és temetőmaradványokat hoztak napfényre. (Milleker: D. r. III–1. 17.) 1903-ban Kampler Albert gazdatiszt, egy Borjason lelt őskori bronzkarpereczet ajándékozott a Délm. Múzeumnak. (Tört. és rég. Ért. u. f. XIX. 142.) 1898-ban pedig Röck Iván, kir. folyammérnök ajándékából egy őskori gyüjtelékes lelettel gazdagodott a szegedi múzeum. A borjasi Tisza-átmetszésből való e maradványok között van: agancsból készült két zablarészlet, több bronzrög, öt tokos véső (egy fülnélküli), öt sarló és sarlótöredék, kardrészek, sodronytekercsek, stb. (Milleker: D. r. III–1., 17–19. Arch. Ért. XIX. 190.) Borjasról értékes jazyg-kori bronzleletet kapott a szegedi múzeum. (U. o. XIX. 432.)
