A csanádi püspökség birtokviszonyai.
A csanádi püspökség birtokviszonyai.
Szent István Ajtony legyőzetése után annak minden birtokát elfoglalta. Magát Marosvárát, a hatalmas törzsfőnök székhelyét, királyi várnak jelentette ki s azt Csanád vezér felügyeletére bízta; a vár körül alakúlt város is egyideig még a királyé volt, csak később jutott a csanádi káptalan birtokába. Az Ajtonytól elkobzott birtokokból jelentékeny részt Csanád ispánnak adományozott. Miként Karácsonyi János, Szent Gellértnek és korának egyik leghivatottabb ismerője írja »bár Szent Gellért életírója nem mondja, de a dolgok sora világosan mutatja, hogy ekkor kapta Csanád ama roppant birtokokat, a melyek a Marostól le a Tiszáig, Csanádtól Törökkanizsáig és Padéig terjedtek s a melyek az Árpád-kor végén még mindig Csanád ivadékainak kezén voltak, középen az ősi, még Csanádtól épített monostorral. Ajtony összes birtokai azonban nem kerültek a Csanád nemzetség kezére, egy részük visszajutott a nemzetség birtokába. Az Ajtony nemzetség még évszázadokon át fenntartotta magát, bár jelentősebb szerepe sohasem volt; a mai Szemlaktól éjszakkeletre, a Maros partján, hol egyik ősi birtoka volt, monostort alapított, a melyről az 1329–1355. évekből vannak okleveles adataink«.
De e birtokokon kívül, a melyeket Ajtony rokonai visszanyertek, még egy hatalmas terület állott rendelkezésre a lázadó törzsfőnök birodalmából. Ezt a területet Szent István király egyházi intézmények alapítására és fenntartására használta fel. Ebből a területből kapott azután a Szent István királytól alapított csanádi püspökség is birtokokat.
A csanádi püspökség birtok-viszonyaira vonatkozó részletesebb adatok csak a későbbi századokból származnak, de nyilvánvalóan összefüggnek a legrégibb időkkel. A legrégibb adománylevél, melyből a püspökség középkori birtokairól 382értesűlünk, Zsigmond király 1421. évi augusztus 12-én kelt adománylevele Marczali Dózsa püspök számára. Ez adománylevél szerint a király csanádi Szent-György egyházának és püspökének a következő birtokokat újra adományozta: Csanád városában 10 jobbágytelek. Mégy (Óbesenyő és Nagyszentmiklós között, az Aranka partján); Szentmiklós (a mai Nagyszentmiklós); Szent-Péter (Kis-Szent-Péter, az Aranka partján, a mai Temes vármegyében); Latorján (a mai Arad vármegye területén); Kovászi, a régi Torontál vármegye területén, holfekvése nem állapítható meg közelebbről, továbbá Arad vármegyében Pécska a révvel együtt. Kenderfark-puszta, Majmat és Kovászi falvak; végül a régi Temes vármegyében: Szikszó (Zsadány mellett); Derse (Derzse); Acsád, Monyáros, Szent-György, Telek, Kanna, Lukateleke és Iregd. Minde birtokokat új adomány czímén adja a király, tehát a csanádi püspökök ezeket a birtokokat már régi idők óta bírták. A püspökségnek azonban ezeken kívül még más birtokai is voltak a mai Torontál vármegye területén. Igy Keszi Balázs deák sólymosi várnagy 1456-ban az általa az egyházban alapított oltár számára Járát (Nagyszentmiklós mellett) adja a püspöknek. A püspökségé volt Jankahid is, melyet 1221-ben az ittebői prépostságnak engedett át.
