Egyházi ügyek.
Egyházi ügyek.
Bár a lakosság ekkor már túlnyomóan ráczokból állott, mégis találunk itt magyarokat is, a kik megmaradtak a katholikus vallásban. Thomassi Gábor bolgár szerzetes, a ki a temesvári hódoltságban működött, 1650-ben jelentést tett, hogy Csanádon, Kiszomborban, Becskereken és más helységekben katholikus hívőket talált; de ezek mindenütt plebánosok nélkül szűkölködnek.
1644 óta, midőn Zongor Zsigmond csanádi püspök a szegedi ferenczrendűek házfőnökét püspöki helytartóvá nevezte ki, némileg javult a katholikusok helyzete. A szegedi ferenczrendűek ezernyi veszély közepette járták be a hódoltságot, mindenütt buzdítva és vígasztalva a hívőket, sőt néha felrándulnak a püspökhöz is, a ki ez időtájt Nagyszombatban lakik, hogy működésükről beszámoljanak.
Alig néhány évre, hogy Zongor Zsigmond a szegedi házfőnököt megtette helytartójának, a püspök felszólítására összeírták azokat a falvakat és pusztákat, a melyeket püspöki birtokoknak tartottak. Ez az összeírás, mely 1647–1651-ben készült, 42 pusztát és 60 lakott helységet tüntet fel. A lakott helyek közül a következők voltak a mai Torontál vármegye területén: Béb, Becse, Becskereke, Besnyő, Decsk, (Deszk), Egres, Hegyes, Horogszeg (Nákófalva és Vizesd vidékén), Hollós (Nagykikindától keletre), Homokri (Mokrin), Jára (Nagyszentmiklóstól keletre), Kis-Jankahida, Monostor, Nagy-Gyála, Nagy-Ősz, Nagy-Jankahida, Kökönyen-Keresztúr (Kökényér), Kanizsa, Loránt (Lovrin), Pürüjemes (Perjémes), Pordány, Szent-Iván (a mai Ujszentiván helyén) Szent-Miklós, Sárafalva, Szentulya (Szentelt), Szőlős, Szanád, Telegd (Telek, Egres mellett), Törösd, Teremi, Valkány, Vizes-Gyán, Zombor (Kiszombor).
Mikor Pálffy Tamás lett csanádi püspökké, felszólította a csanádi püspökséghez tartozó falvakat, hogy földesúri hatóságát ismerjék el, mert különben rájuk küldi a Szécsényben lakó Szegedi György s Rácz János, továbbá a Gyarmaton lakó Foktői János hadnagyokat. A püspök levelét a többi között a következő falukhoz intézte: Szent-Miklós, Egres, Lorántfalva (Lovrin), Nagy-Eős (Nagyősz).
1654-ben gróf Pálffy Tamás püspök királyi oltalomlevelet eszközölt ki a püspökségi birtokokra és rászorította a falvakat, hogy bizonyos évi adó megajánlásával ismerjék el földesúri jogát. Ez azonban csak a Maroson inneni községekben sikerült neki. A Maroson túli, vagyis a mai Torontál vármegye területén lévő helységekből a püspök mitsem kapott, sőt a kanczellária Egrest, nem törődve a püspök jogigényeivel, 1655 jun. 25-én eladományoztatta a királylyal Lessenyei Nagy Ferencznek, Milojkovics Miklósnak és Dienes Györgynek.
