Kolera. 1873.
Kolera. 1873.
Az 1873. év nyarán kolera járvány ütött ki Torontálban. De nem csak itt, hanem a szomszédos Bács-Bodrog, Csanád és Temes vármegyékben is dühöngött e ragály. Az első eseteket Ujszegeden, Szőregen és Ujszentivánon észlelték június 10-én, a miről az ottani szolgabíró nyomban jelentést tett a főispánnak. Azonnal jelentés ment a belügyminiszternek és utasítás a járások szolgabiráinak, hogy a szükséges óvóintézkedéseket tegyék meg. A szegedi kórházat annyira ellepték, hogy a város tanácsa kénytelen volt Torontálhoz átírni, hogy több kolerás beteget nem vesznek föl. Ezután egyre-másra jöttek a jelentések a szolgabíráktól, hogy járásuk területén kiütött a kolera. Nagyobb számú megbetegedések fordultak elő a föntieken kívül: Kiszombor, Béba, Tiszaszentmiklós, Szerbcsanád, Óbesenyő, Porgány, Verbicza, Elemér, Magyarszentmárton, Aurélháza, Szerbczernya, Magyarpadé, Németpadé, Traján, Vilmatér, Valkány, Jázova, Bánlak, Németcsanád, Párdány, Módos, Egres, Tiszahegyes, Zsombolya, Nagyszentmiklós, Ujpécs, Nagybecskerek, Öregfalu, Szentgyörgy, Klekk, Ostern, Bánátkomlós, Maleniczfalva, Törökbecse, Bóka, Perjámos, Magyarittebe, Marienfeld, Rárospuszta, Albrechtsflor, Heufeld, Csatád, Nákófalva, Németécska, Románécska, Gyertyámos, Németczernya, Szaravola, Nagytorák, Triebswetter, Szerbelemér, Bozitópuszta, Seultourn, Szenthubert, Zichyfalva, Glogon, Sefkerin, Csene, Tamásfalva, Kovácsháza, Bocsár, Nagygáj, Csóka, Nagymargita, Grabácz, Lőrinczfalva, Ofszenicza, Firigyháza, Homolicz, Gottlob, Tolvádia, Csebza, Dinnyés, Mollydorf, Partos, Czernabara, Beodra, Szerbpadé, Jánosföld, Szóka, Kisorosz, Ovcsa, Szerbszentmiklós, Ernesztháza, Lázárföld, Oppova, Kisjécsa, Sándorháza, Törökkanizsa, Hajdusicza, Baráchháza, Szécsányfalva, Bresztovácz, Dugoszello, Sztarcsova; Kenderespuszta, és Debeljács községekben.
A vármegye és a hatóságok mindent elkövettek a vész terjedésének megakadályozására, de hasztalan. A vásárokat, búcsúkat, és egyéb sokadalmakat betiltottak. A kolera okát a vizektől megfertőzött halevésben látván, egyes járások a vadvizek levezetését sürgették. Gesztessy főorvos a járvány kezdetétől úton volt és valóban emberfölötti erőt és odaadást tanusított a mások életének megmentésében. A közgyűlés ezért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott neki. Mellette még egész sereg magánorvost kellett alkalmazni, sok községben hármat is, mert némely helyen, mint Egresen, a helyi orvos a kolerától való félelmében nem akart a gyógykezelésre vállalkozni. Másutt, mint Magyarpadén, nem volt már gyógyszer. A halottak eltakarítása a pénzt fölemésztvén, a zsombolyai szolgabíró 4000 frt sürgős kormánysegélyt kér, mert válságos helyzet elé kerülnek. Majd midőn az ő nejét is elragadta a halál, gróf Csekonics Endre vette kezébe a dolgot és augusztus 9-én ő sürgönyözött a vármegyének gyors intézkedésért. A kolera, mely több ezer áldozatot követelt, még szeptemberben is dühöngött, noha ekkor már érkeznek egyes járásokból a jelentések, hogy a járvány szünőfélben van. Azonban ekkor meg az elhaltak özvegyeinek és árváinak fölsegítése okozott nagy gondot a vármegyének. Októberben már vészmentes volt Torontál területe.
