A Bega-csatorna.
A Bega-csatorna.
E végből első sorban a Bega medrét mesterséges ásásokkal Facseltől Temesvárig akként rendezték, hogy a krassómegyei terjedelmes kincstári erdőkből fát lehessen rajta usztatni. Temesvárott duzzasztó művekkel malmokat és egyéb iparműveket telepítettek. Temesváron alul pedig – a folyó régi kanyargós medrét elhagyva – Klekkig (Begafő) mintegy 70 km. hosszú csatornát ástak, mely 1728-tól kezdve, öt év alatt készült el. Ennek az volt a rendeltetése, hogy egyrészt a hajózást lehetővé tegye, másrészt pedig, hogy egyenesebb, rövidebb és egyenletes eséssel bíró utat adjon a vizeknek és ezáltal az árvizeket is mérsékelje. Megmaradt ugyan a Begának a régi medre is működésben, de ez immár leginkább a Beregszó-patak vizét vette fel és így a két meder gyorsabban vezette le a vizeket, habár rendes töltések hiányában az árvizek ellen teljes védelmet még nem nyujtott.
A Begának Temesvár és Becskerek közt ily módon történt rendezése e folyót még nem tette teljesen alkalmassá a hajózásra, mert tavaszszal, a hóolvadások alkalmával, igen bőséges vize volt, de nyáron és őszszel annyira kiapadt, hogy hajók nem járhattak rajta; arról kellett tehát gondoskodni, hogy abban bizonyos mennyiségű víz állandóvá tétessék.
E czélból keletkezett Mária Terézia uralkodása alatt az a két műtelep (zsilip), mely alkalmassá tette a Begát a primitív hajózásra.
A krassómegyei Kostély községétől ugyanis egy 10 km. hosszú tápcsatornát ástak, hogy a Temes vizének fölöslegét – a nyári és őszi vízhiány idején – a Begába vezesse és ugyanakkor a Begának egy 10 kilométerre alább fekvő pontjáról a Temesnek egy alacsonyabban fekvő pontjához egy másik, úgynevezett árapasztó csatornát ástak, melynek az volt a feladata, hogy a Bega árvizeit csökkentse és azoknak egy részét a Temesbe vezesse. Mind a tápláló, mind az árapasztó csatorna zsilipjéhez egy-egy községet telepítettek, úgymint: Kis-Kostélyt és Kis-Topoloveczet, oly kötelezettséggel, hogy a zsilipnél levő felvigyázók utasításaihoz képest, a zsilipek nyitását, zárását és tisztogatását ellássák.
A kistopoloveczi árapasztó mű az alsó begamenti vidéknek nem biztosított teljes árvízmentességet, mert eredetileg is csak az volt a rendeltetése, hogy a középvízállás tartama alatt a fausztatásban és a hajózásban hirtelen árhullámok káros hatásától tartani ne kelljen; de e két csatorna és zsilip megadta a Bega hajózhatóvá tételének első és főfeltételeit, úgy hogy a további vízszabályozási munkálatokban már a gazdasági érdekek fejlesztésével, vagyis a töltések építésével az ármentesítés nyomulhatott jobban előtérbe.
Az ármentesítési, illetőleg vízszabályozási teendők ellátására keletkezett 1777-ben a műszaki hivatal Temesvárott; ennek élére a XIX. század elején egy kormánybiztost állítottak, ki a helytartó tanácsnak volt alárendelve és a rendelkezésére álló műszaki közegekkel intézte a vízszabályozást és ármentesítést.
A Bega hajózása érdekében első sorban a már kiásott csatornát egészítették és javították; ez alkalommal a balparton töltést emeltek, mely egyelőre csak a legkisebb vízszín fölött 2 méter magas volt és vontató útul szolgált. E töltések tehát csak a balpartot védték, míg a jobbparton az árvíz szabadon elterülhetett.
Ez időben hajtották végre a katonai határőrkormányzat kezelésében a Fehér-tón (Beloblatón) azt az érdekes munkát, melylyel Perlasz fölött a Begának 4 kilométer mesterséges medret készítettek, tisztán rőzsetöltésből.
A vármegyei önkormányzatnak 1779-ben történt visszaállításával megszünt 173ugyan e vidéken az eddigi abszolut közigazgatási kormányzat, de a Bega rendezése, különösen hajózási szempontból állami feladatnak tekintetvén, a temesvári építészeti hivatal tovább működött, azzal a különbséggel, hogy ezentúl a közerőt, a melylyel a szabályozási munkákat végezték, az építészeti hivatal élére állított és a helytartótanácsnak alárendelt kormánybiztos megkeresésére, a vármegyének kellett kirendelni.
E szolgálmányokat az állam bizonyos mértékig megfizette, a mennyiben a kézinapszámért 6 pengő krajczárt, a kocsinapszámért pedig 12 pengő krajczárt fizetett. E béreket 1853-ban a kétszeresre emelték fel, 1855-ben pedig a volt cs. kir. minisztérium a közmunkát egészen beszüntette és a hajózás érdekében szükséges munkákat készpénzért végeztették.
