Alibunári mocsár.
Alibunári mocsár.
Az a teknő alakú völgy, mely Versecz, Paulis, Vlajkovecz,, Nikolincze, Károlyfalva, Alibunár, Végszentmihaly, Szentjános, Nagymargita és Vattina községek között fekszik és mintegy 35 ezer holdnyi területet foglal magában, alkotta az alibunári mocsarat. E medenczét hat patak táplálta és pedig a Moravicza, a Rojga, a Mesits, Keverés, Vlajkovecz patakok és a verseczi kisebb rét vízgyűjtője. Azonkívül még a Berzava időnként kiöntései is jelentékeny vízmennyiséget adtak a medenczének.
186E mocsár kiszárítására a Mária Terézia uralkodása idejében, 1762–1769-ig, Fremaut mérnök tervei szerint megásott Terézia-csatorna volt az első kísérlet, mely a Temesből Bótostól kiindulva, Kismargita érintésével, az alibunári mocsár széléig: Szentjánosig vezetett. Ez valamit segített ugyan, de a mocsárnak csak kis területéről vezette le a vizeket. Később, midőn a Berzava árvízeinek gyorsabb elvezetése érdekében kiásott Berzava-csatornát Kanaktól Margiticzáig a Terézia-csatornával összekötötték, ennek a Berzavára nézve kétségtelenül előnyös műveletnek az alibunári mocsárra az a hátrányos következménye lett, hogy Margiticzánál a Terézia-csatorna útján a Berzava árvizei is a mocsár medenczéjébe jutottak és ennek teljes lecsapolását lehetetlenné tették. Ezután a mocsár lecsapolása sokáig szünetelt.
Komoly kísérletet tettek ugyan az 1805 és az 1860-as években is, különösen a kincstár és Versecz városa, mint leginkább érdekelt birtokosok, oly módon, hogy a jelentékenyebb tápvizek, mint a Moravicza, Rojga és a Versecz-patak vizei töltések közé fogva, a mocsár medenczéjén átvezettessenek és szétterjedésük korlátoztassék; de siker nélkül, mert oly időben, midőn a Berzava magasan állott, a mocsár medenczéjéből a vizeket levezetni nem lehetett. Ezután is sok tanulmányozás és számítgatás történt arra nézve, hogy az alibunári mocsár vizeit ne a Temesbe, hanem délfelé, a Podporány-magaslat átvágásával, a Karasba és ezzel közvetetlenül a Dunába vezessék, de e tervet a költségtöbblet és az átvágás fenntartásának nehézségei miatt elejtették.
Az alibunári mocsár vizeinek levezetése és e medencze kiszárítása a Temes–Begavölgyi Vízszabályozó Társulat érdeme és annak bizonyára egyik legérdekesebb műve. E társulat úgy segített a bajon, hogy a legtöbb vizet hozó Moravicza-patakot még mielőtt a medenczébe ér, Vatinánál félreterelte és egy 20 kilométer hosszú, töltések közé fogott csatornával a medencze éjszaki oldalán körülvezeti, közvetetlenül a Terézia-csatornába, a többi patakot pedig mindenütt töltések közé fogva, egymásután és részben egyesítve, a medenczén át, ugyancsak a Terézia-csatornába vezeti.
Ezzel tehát teljesen megszünt a mocsár-medenczének a patakoktól való táplálása; a Berzava visszahatását pedig a töltések magasításával ártalmatlanná tették. Megmaradt ugyan még a mocsár medenczéjében a csapadék és a szivárgó vizek meggyülemlése, de ezen a bajon szivattyúkkal segitenek.
