Arankavidéki belvízvéd. és levez. társ.
Arankavidéki belvízvéd. és levez. társ.
Az Arankavidéki Belvízvéd és Levezetési Társulat gróf Nákó Kálmán buzgólkodásával 1882-ben alakult, hogy az 1870-es évek óta, de különösen az 1881-ik évben már az Aranka-ér mentén valóságos csapássá vált belvizeket rendezze. Az Arankának a társulati szabályozás előtt is voltak már alsó szakaszán védtöltései, melyeket a padéi határban a Diván-uradalom, a tiszaszentmiklósi határban pedig József főherczeg uradalma épitettek, a mely töltéseket nagyobb vízveszély esetén közmunkával védelmeztek és erősítettek; e töltések azonban csupán e két határnak nyujtottak némi védelmet.
A társulat árterülete 142.976 hold és kiterjed az Aranka és melléketeinek egész vízgyűjtő területére. Az árterület 41 község határára oszlik fel. Az árterület annyiban volt változásoknak alávetve, hogy 1898-ban az Aranka hullámterében fekvő 875 kat. holdnyi árterületet kibocsátották a társulat kötelékéből, 1904-ben pedig a Felső-Galaczka érdekeltségét, saját kérelmére, a társulat kötelékébe bevonták.
A belvizek levezetésére szolgál 446 kilométernyi csatornahálózat, továbbá öt állandó szivattyútelep, összesen 340 lóerőre, másodperczenként 4.00 köbméter munkaképességgel, végül a főcsatorna védtöltéseibe épített 13 darab, vaskapuval ellátott csőáteresz.
A főcsatornát maga az Aranka alkotja, mely 117.5 km. hosszú, 7.0 m. fenékszélességgel; vizei a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulattól készített kettős nyilású padéi zsilipen át ömlenek a Tiszába. E főcsatorna mindkét partján 39.957 m. hosszú védtöltésekkel van ellátva, melyekbe az oldalvizek beeresztése czéljából, a mellékcsatornák betorkolásánál 13 csőáteresz van beépítve.
A főcsatornának nevezetesebb mellékágai, a melyek mindegyikének torkolatánál egy-egy állandó szivattyútelep van, a jobbparton felfelé a peszéri és a pálosvidéki mellékcsatorna, a balparton pedig a Sulymos–Ó-Aranka-, a Katahát–Ludas és a Fekete-ér–Alsó-Gyukosin-csatornák, a melyek mindegyike még kisebb-nagyobb mellékcsatornahálózattal bír.
A társulat adósságát a Magyar Jelzálog Hitelbanktól felvett következő kölcsönök teszik: 1,000.000 forintos, 1889-ben felvéve; 400.000 forintos, 1896-ban felvéve; 25.000 forintos 1897-ben felvéve.
A járulékok kivetése végett a társulat árterülete az egyes területekre tényleg 199háramló haszon arányában hét osztályba van sorozva, melyeknek hozzájárulási kulcsszámai: 24, 16, 12, 8, 4, 2 2/3, 1. A később csatlakozott Galaczka-érdekeltség négy osztályba van sorozva, 36, 30, 18 és 15 aránykulcs számokkal. Ez arányszámok szerint a kivetés holdanként az Aranka-ártérnél: I. osztály 24 alapszám után 360 f, II. osztály 16 alapszám után 240 f, III. osztály 12 alapszám után 180 f, IV. osztály 8 alapszám után 120 f, V. osztály 4 alapszám után 60 f, VI. osztály 2 2/3 alapszám után 40 f, VII. osztály 1 alapszám után 15 fillér. A Galaczka ártérnél: I. osztály 36 alapszám után 540 f, II. osztály 30 alapszám után 450 f, III. osztály 18 alapszám után 270 f, IV. osztály 15 alapszám után 225 f. E kivetés kétharmad része kölcsöntörlesztésre, egyharmad része pedig fenntartásra esik. A kivetés összege már évek óta állandó.
Az ártérfejlesztési és ártérosztályozási művelet jogerőre emelkedése után, 1894–1895-ben likvidálták az ideiglenes kivetési alapon 1883–1894-ig teljesített összes befizetéseket és e leszámolás eredménye gyanánt 1896. és 1897-ik években összesen 315.000 K összegű túlfizetéseket térítettek vissza az érdekelteknek készpénzben. A szabályozás végrehajtása óta a társulati érdekeltség számbavehető vízkárokat nem szenvedett.
A társulat elnöke gróf Nákó Sándor v. b. t. tanácsos, alelnöke: Weiler Rezső, igazgató-főmérnöke: Roosz János, mérnöke: Margita Viktor, titkára Kovács Imre.
