Duna
Duna
A Duna 92 kilométer hosszban érinti a vármegye határát és Csentától kezdve Pancsováig, ezen túl pedig Keveváráig (Temeskubin), mintegy 100.000 holdnyi réti területet borítottak el árjai.
A régi időkben a Dunának e szakaszán nem forgott fenn a vízfolyás szabályozásának szüksége s így csak az újabb időben, különösen a Vaskapu szabályozása után alkotott itt az állam a vármegye területén oly munkálatokat, melyek a hajózás érdekeit szolgálják.
A szurduki szakaszon 1906 és 1911 között 783.945 K költséggel mederrendezési munkálatok történtek és ezek még ma is folynak. A rezsőházai szivattyútelepnél 1901-ben 60.667 K költséggel partvédő mű készült. A Dunavecz medrét 1904-ben 8.518 K költséggel elzárták.
A Temes-torkolat fölött 1909–1910-ben partbiztosítás készült, mely 198.931 K költséget igényelt. Hasonló partvédőmű készült a Temes-torkolat alatt is 229.406 K költséggel. A Temes torkolatánál 2 világító-tornyot építettek, mely a szükséges egyéb berendezésekkel együtt 14 694 K-ba került. – 1906-ban elzárták a pancsovai dunaágat, 10.600 K költséggel. – Az 1908. év óta folyamatban van az omlódi Duna ág elzárása, mely 778.000 koronára van előirányozva. – Groczkával szemben, a Duna balpartján 1906–1907-ben partbiztosítási munkálatokat foganatosítottak, a melyek 177.363 koronába kerültek. – E munkálatokon kívül most van folyamatban a Bárányos szigeti partbiztosítás, melyre 314.000 K van előirányozva.
E munkálatok a mederrendezés és a hajózás érdekében történtek; de ezeken kívül történtek a Duna mentén oly munkálatok is, melyek a dunai öblözetek ármentesítésére szolgáltak. Ez azonban nagyon későre maradt, mert mikor a vármegye többi folyóinak kiöntései már rég ármentesítve voltak, még akkor is sokáig az volt a vélemény, hogy e dunai öblözeteket betöltésezni nem szabad, mert kell, hogy a Tisza, Bega és Temes szabályozása érdekében a tavaszi nagy vizek számára azok reservoir gyanánt szolgáljanak.
Csak 1865-ben gondolt a katonai határőrvidéki kormány arra, hogy az öblözeteket ármentesítse. E végből községeket telepítettek az árterületbe azzal a kötelezettséggel, hogy az öblözeteket védőtöltéssel lássák el. A telepes községektől készített töltéseket az 1876 évi árvíz elsöpörte, mire a telepes községek lakosai elszéledtek. E sikertelen kísérlet alapján az elisenheimi ú. n. I. öblözetet 1876-ban, a II-ikat, a rezsőházait véglegesen 1895-ben, a VI. és VII. öblözeteket pedig 1882-ben, a Pancsova–kubini Ármentesítő Társulat megalakításával ármentesítették. A III. IV. és V. öblözetek, melyeknek területe Csentától Pancsováig terjed, még ármentesítve nincsenek, de a társulat már megalakult és remélhető, hogy az e 63.000 holdnyi, vízjárta, mocsaras területnek termőképessé tételére irányuló ármentesítési és belvízszabályozási munkálatok már megkezdődnek és előreláthatólag az 1915. év végéig befejezhetők lesznek.
