Temes–Begavölgyi vízszab. társ.

Teljes szövegű keresés

Temes–Begavölgyi vízszab. társ.
A mit a torontál-vármegyei vizek szabályozásáról általánosságban elmondottunk, abban már összefüggően bennfoglaltatnak a Temes és Bega vidéke vizeinek rendezésére vonatkozó azon intézkedések, a melyek a Temes–Begavölgyi Vízszabályozó Társulat megalakítását megelőzőleg történtek; itt tehát csupán arra szorítkozom, hogy 1872-től, vagyis a társulat megalakításától kezdve, ismertessem röviden azt a tevékenységét, melyet az kifejtett.
Mikor 1859-ben a Temes és a Bega árvize mintegy 470.000 holdnyi területet elöntött, már akkor fölmerült az az eszme, hogy az érdekeltségnek szabályozási társulattá kellene alakulnia. Alakultak is kisebb társulatok: nevezetesen a Temes-i szabályozási, a Berzava- és Rojga-szabályozási társulatok, ámde az 1870–1871-iki rendkívüli vízáradások bebizonyították, hogy csakis egységes eljárás, a Bega, Temes és mellékfolyóinak egyöntetű szabályozása mentheti meg az érdekeltséget az ismétlődő árvízveszedelmektől.
187A tervek elkészítésével megbízott Képessy József állami főmérnök kimutatta, hogy a Bega folyó a Beregszóval, valamint a Temes vízrendszere mellékpatakjaival és a Berzavával s az alibunári medenczével oly szoros összefüggésben van, hogy csak ezeknek együttes és rendszeres szabályozásával lehet sikeres ármentesítést elérni. A társulat Képessynek a Temes–Bega völgyében levő vizek egységes szabályozására vonatkozó terveit, melyek szerint a vízszabályozás költségei 6,721.254 forintra voltak előirányozva, működésének alapjául elfogadta.
Mikor a társulat 1873-ban működését megkezdte, a Begán egyelőre csakis a régi töltések gondozására szorítkozott. Miután az államtól 150.000 forint kölcsönt kapott és az árterületek önkéntes bevallás útján való előleges összeírása után, mely bevallások alapján 311.681 kataszteri hold lett az árterületbe bevonva, az érdekeltekre való teherkivetést is azonnal életbeléptette, még 1873-ban megindította a munkálatokat a Temesen és pedig egyelőre a régibb Temes-átmetszések fejlesztésével. Az Óbega, illetőleg a Papdnál beleömlő Beregszó vizeinek megfékezésére némely kanyar átvágásával, a 3.4 km. hosszú jankahidi átmetszés készítésével és mindkét oldalon töltések emelésével törekedett.
Miután a társulat 1874-ben 6,000.000 forintnyi kölcsönt vett fel, nagy buzgósággal látott hozzá sokoldalú feladatainak teljesítéséhez.
A nagy buzgalom mellett sem birta azonban a társulat a kissé elhamarkodottan fölvett kölcsön nyomasztó terheit gyors és megfelelő eredményekkel ellensúlyozni. Sőt a jóakaratú kapkodás következtében bizonytalanság támadt a munkák kitűzésében, jogi bonyodalmak és némely vállalati viszonyokban kellemetlenségek keletkeztek, melyek az érdekeltség bizalmát a helyes és tervszerű kivitel iránt megingatták. És tényleg történtek is hibák, a mennyiben szigorúan ragaszkodtak a Képessytől kimutatott árvizi magassági adatokhoz, holott ezek még az árvíz korlátlan elterülésének ősi állapotát tüntetvén fel, ki nem zárták azon lényeges változtatások lehetőségét, a melyeket a töltésekkel való duzzasztásoktól várni lehetett. A töltéseket tehát sok helyt elégtelen magasságra tervezték és építették, úgy hogy azokat a következő 1876. és 1877-iki árvizek áthágták. Ennek következtében a tervszerűen történt kiépítés ellenére is igen sok pótmunkára volt szükség, hogy az árterület biztonságát elérjék és nehéz, soká tartó küzdelembe került az érdekeltség megnyugtatása.
Az ártér önkéntes bevallása nagyon ingatag alap volt, tehát műszaki ártérfejlesztéssel és osztályozással kellett azt pótolni; ezt 1876-ban vállalkozókra bízták. A műszaki ártérfejlesztést sem foganatosították helyesen; ezért sok volt a felszólalás, melynek következtében az eredetileg bevont árteret kormánybiztosi határozatokkal 482.315 holdra és alispáni határozatokkal 427.730 holdra apasztották le.
A kölcsön kapott pénz elfogyott anélkül, hogy az előirányzott munkákat befejezhették volna; az érdekeltség nem fizetett, a hitelező pénzintézet perrel fenyegetődzött, miért is a társulat legnagyobb érdekeltjeinek kérelmére, a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium a társulat autonómiáját 1879-ben felfüggesztette és a társulat pénzügyeinek rendezésére kormánybiztosul Hertelendy Józsefet, Torontál vármegye főispánját küldte ki.
A társulat pénzügyeinek rendezése czéljából kölcsönre lévén szükség, a társulati közgyűlés, hogy az osztrák földhitelintézeti terhes aranykölcsöntől szabaduljon, 8.5 millió forintos kölcsönt szavazott meg és kért az 1880. évi XX. t.-cz. alapján megalakított kölcsönkiosztó bizottságtól. A bizottság azt elvileg meg is szavazta, de csak négy milliót folyósított, a másik felének a folyósítását pedig a műszaki ártérfejlesztés jogerőre emelkedésétől tette függővé. Ezután az osztrák földhitelintézettel megtörtént a leszámolás, úgy hogy annak csak 3,856.798 forint követelése maradt.
A társulat pénzügyi helyzete tehát e leszámolással javult ugyan, de keveset segített, mert a hátralévő munkákra nem volt pénze, a tiszai kölcsönből megszavazott 8.5 millió forint második felének kiutalványozása pedig még a messze jövőben lebegett, miután az ártérfejlesztés ellen tömegesen érkeztek be a felszólamlások. Ily körülmények között csak egy mentség mutatkozott: a Temes-Begavölgyi Vízszabályozó Társulatnak állami kezelés alá vétele.
Az 1881. évi október hóban megtartott közgyűlés ez iránt kérelmet intézett a kormányhoz, addig pedig, míg ez megtörténik, a társulati munkálatok folytatására állami előleget kért. Hosszabb tárgyalások után meghozták az 1882. évi 188XXVI. t.-czikket, mely kimondotta, hogy a Temes–Begavölgyi Ármentesítő és Vízszabályozó Társulat ügyei 1882. évi július 1-től kezdve állami kezelés alá vétetnek. A társulat védtöltéseinek kiépítésére egyelőre egy millió forintot bocsátottak rendelkezésre; elrendelték a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat ártéri határvonalának megállapítását, a járulékoknak az ideiglenesen felvett ártérre való kivetését és az illetéktelenül beszedett járulékok visszaszámolását az ártérfejlesztés jogerőre emelkedése utáni időre halasztván.
A folyósított állami előlegből a legszükségesebb munkálatokat megkezdték ugyan, de a társulat pénzügyi helyzete nem javult, mert a járulékok a rossz termések, a meg-megújúló vízkárok és az érdekeltség közönye miatt nem folytak be; a hátralékok szaporodtak s a társulat pénzügyi helyzete megint válságossá lett.
Ezen a helyzeten kívánt segíteni az 1885. évi XXVII. t.-cz., melyben a társulatot felhatalmazták, hogy adósságainak törlesztésére és a még végrehajtandó munkák befejezésére 12 millió forint kölcsönt vehessen fel és evégből 5%-kal kamatozó kötvényeket bocsáthasson ki. E kölcsönből két millió törlesztését az állam vállalta magára, azonkívül elvállalta, hogy a járulékokat a saját közegeivel hajtja be. A társulatnak e 12 millióból ki nem telő tartozásai a társulat fennállása óta egyes érdekelteknél hátralékban levő tartozásokból lévén törlesztendők, elrendelték e hátralékoknak az ártérfejlesztés jogerőre emelkedése után a pénzügyminiszter közbenjöttével való likvidálását.
A társulat ügyeinek gyorsabb rendezésére kedvező hatással volt az 1884. évi XIV. t.-czikknek az az intézkedése is, hogy a Temes–Bega Társulatra nézve mindaddig, míg állami kezelés alatt áll, az 1884. évi XIV. t.-cz.-nek az osztályozásra vonatkozó intézkedései érvénynyel nem bírnak és e társulatnál az osztályozást és a kivetési kulcsot, az állami kezelés tartamára, a közmunka és közlekedésügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.
A törvénynek ez intézkedésére a hosszas tárgyalások, felszólamlások és fellebbezések elmaradtak és a miniszter az árterületet két osztályba sorozta: Az I. a Bega–Beregszó-öblözet és a verseczi nagyrét, melynél a kivetés alapjául a kataszteri tisztajövedelem 80%-a szolgál, míg a II. osztályba a többi összes árterületet sorozta, melynél a kivetés alapjául a kataszteri tiszta jövedelem egész összege veendő. A társulat ezzel a rendelkezéssel egyszerre jogerős osztályozási és kivetési kulcs birtokába jutott.
Az 1885. évi XXVII. t.-cz. nagy lendületet adott a társulat ügyeinek. A már meglévő tervek alapján munkálatokat foganatosítottak, új terveket készítettek és megkezdték a likvidiácziót. De nagy árvizek is voltak, melyek 1885 és 1886-ban súlyos károkat okoztak, miáltal az érdekeltség körében mozgalom indult meg, hogy e bajoknak végre valahára eleje vétessék. Ennek következtében 1886. évi július 8-án Budapesten, az akkori közmunka és közlekedésügyi minisztériumban tartott értekezlet alapján elhatározták, hogy az 1887. évi áradás bekövetkeztéig a Temes töltései az 1886. évi árvíz színe fölé 1 méter magasra felemelendők és megerősítendők, a mi körülbelül 900.000 forint költséget igényelt. A töltések el is készültek, de 1887. év tavaszán, az eddiginél sokkal magasabb vízállás mellett a Temes és Bega vizeinek egyidejű kulminációjával beállott árvizek, a még meg nem ülepedett töltéseket elsöpörték és a társulati ártérnek jelentékeny részét elöntötték.
Az 1887. évi árvizek után Baross Gábor miniszter beutazta az árterületeket és 1887 július 10-én 27610. szám alatt elrendelte a Temes-töltések folytatólagos emelését, a Berzava-töltések egyes részeinek padkával való ellátását, a társulat újabb műszaki ártérfejlesztését az 1887. évi legmagasabb árvízszín alapul vétele mellett és elrendelte a Temes–Bega völgyén végrehajtandó szabályozási munkálatokra vonatkozó egységes terveknek és költségvetésnek az elkészítését.
Négy alternativ terv készült és pedig: az, mely szerint a Bega árvize a Temesbe szoríttatnék és így a Dunába vitetnék; ez 12 millió forintra volt előirányozva. – A második a Bega vizének raktározása. Ez a tervezet 13 millió forintba kerülne, de azzal olcsóbb, hogy a raktározási területek gazdaságilag értékesíthetők. A harmadik az a terv, hogy a Bega a csatorna kibővítése és egy mellette ásandó árvíz-csatorna segítségével vezettetnék le a Temesbe. Ennek költségeit, a Temesen és mellékfolyóin végzendő munkákkal együtt, 205 millió forintra számították ki. A negyedik az a terv, hogy a Bega árvize csak rövid szakaszon a Temesbe és innét egy egész új csatornával a Karason át vezettessék a Dunába. Ez 25 millió forintban lett előirányozva.

Lábas halászkunyhó a Viselján.

A Mátics-féle halásztanya a Besni-fokon.

Részlet a »Rétből« nagy vízálláskor.

Kovilova halásztanya Ópávánál.

Az écskai kamarazsilip.

Halászkunyhó a Bega mentén.

Fát szállító hajó a Begán.

Anyagszállító hajó a Begán.
191E közben, 1887-ben befejezték a likvidácziót, a mi körülbelül másfél évig tartott és mintegy 50.000 forintba került. Az érdekeltségnek az a része, melyre a hátralékok most 1873. évig visszamenőleg kivetendők volnának, ez eljárást sérelmesnek találta és kifogásolta a kamatok felszámítását. De aggályok merültek fel az iránt is, hogy azok, a kik befizetéseiket teljesítették, a további fizetéseket be fogják szüntetni és a társulat adminisztrácziója fennakad.
A likvidáczió eredménye szerint mintegy három millió forint lett volna az érdekelteken behajtandó. Ha még tekintetbe vesszük, hogy a társulatot 11 millió forint kölcsön; továbbá 940.000 forint állami előleg terheli és hogy az évi 358.861 forint kölcsön-kivetéshez még körülbelül évi 240.000 forint fenntartási költség is járul és hogy kölcsönjárulékban fél milliónál több a hátralék, továbbá, hogy a közel 13 millió forintnyi adóssággal szemben, csak hat milliót ruháztak be, nyilvánvaló, hogy a társulat pénzügyi helyzete ismét válságos lett.
A Bega és Temes völgyének egységes ármentesítése érdekében elkészített terveket a miniszter 1889-ben leküldte az érdekeltségnek nyilatkozattétel végett. Az érdekeltség a tervek közűl nem tudott választani, de azt is kinyilatkoztatta, hogy a költségeket sem tudja viselni. Egy 15 tagú küldöttséget választott, mely e nyilatkozatát a kormánynyal közölje és a végrehajtandó tervezet kiválasztására, valamint a teherviselés módjára, illetőleg a társulat pénzügyi viszonyainak újabb rendezésére nézve, a kormánynyal megállapodásra jusson.
Ennek alapján alkották az 1897. évi XXI. t.-czikket, mely a Temes–Bega-völgyi Vízszabályozó Társulat pénzügyi viszonyainak újabb rendezéséről szól. Ezzel felhatalmazást nyert a társulat, hogy függő-tartozásainak kifizetésére, 12 millió forintos kötvény-kölcsönének konvertálására, a társulatból kibocsátott területek birtokosai által történt befizetések visszatérítésére és a védművek kiegészítésére szükséges költségek fedezése czéljából, legfeljebb 16 millió forint kölcsönt vegyen fel. E törvény 5. §-a alapján egyszersmind elengedték a társulati tagoknak azokat a hátralékokat, melyeket terhükre likvidáltak. Egyszersmind utasítást kapott a földmívelésügyi miniszter, hogy a Bega-csatornának a Temes–Bega-völgyi Vízszabályozási Társulat ármentesítése érdekében is szükséges rendezési módozatairól, legkésőbb öt év alatt a törvényhozásnak javaslatot tegyen.
Az 1897. évi XXI. t.-cz. utasítása alapján elkészülvén a Bega csatornának a Temes–Begavölgyi Vízszabályozó Társulat ármentesítése érdekében is szükséges rendezésére, vonatkozó tervek és a költségvetés, elkészült az 1902. évi XXII. t.-cz. is, mely felhatalmazta a földmívelésügyi minisztert, hogy a Bega-csatornának rendezését, árvizeinek a Temesbe való átvezetésével, 4,800.000 forint költséggel tiz év alatt végrehajthassa.
A költségekből 2,350.000 forintot a Temes–Begavölgyi Vízszabályozó Társulat, 2,450.000 forintot pedig az állam visel, egyúttal felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a társulatnak az ő terhére végzendő munkálatok költségeihez, szükség esetén, 1912. év végéig, a munka előrehaladásához mérten, legfeljebb 1,500.000 forintot kamatmentesen előlegezhessen.
Eszerint tehát a földmívelésügyi miniszter a Temes és Bega végleges szabályozásának a terveinél, a műszaki közegeitől készített alternativ térvek közül azt fogadta el, mely szerint a Bega-csatornának jelenlegi emésztőképességét fölülhaladó magas vizei, a már e czélra szolgáló víziművek megnagyobbítása es átalakítása útján a Temesbe vezettessenek át és azon nyerjenek lefolyást. Ezúton nemcsak a Bega-csatorna nyer végleges rendezést, hanem a Temes–Begavölgyi Társulat ártere is megszabadul a magas árvizek alkalmával a Bega felől rázúduló vizek veszedelmeitől és így a tervezett szabályozási munkák nem csupán állami érdekből, hanem a Temes–Begavölgyi Társulat érdekéből is hasznosak lesznek.
E közös érdek közösen viselendő költségeinek elosztásánál egyrészt arra voltak tekintettel, hogy mindegyik fél érdekeinek arányában terheltessék; de figyelemmel voltak arra is, hogy a társulatra ne háruljon nagyobb teher, mint a mit az érdekeltség elviselhet anélkül, hogy az 1897. évi XXI. t.-cz. által rendezett pénzügyei meg ne zavartassanak. És a társulat a reá háruló új terhet el tudja majd viselni a nélkül, hogy az érdekeltséget nagyobb kivetéssel kellene megterhelnie, mert a Gyertyámos patak árterületébe tartozó 39.770 kat. holdnyi területet bevonhatja, újabb adóvisszatérítést kap, megnyeri a Máv. budapest–orsovai vonalának hozzájárulását és a kisajátítandó területek értékesítéséből is nyer némi jövedelmét.
E munkák elvégeztetését akként tervezte a miniszter, hogy a hajózható Bega 192és a Gyertyámos völgyének elzárásánál szükséges munkákhoz tartozó részt, az állam saját közegeivel fogja elvégeztetni, a Temes szabályozásával kapcsolatos munkákat pedig a társulat fogja a saját hatáskörében végrehajtani.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages