Római útak.
Római útak.
Igen becses adataink vannak azokról az utakról, melyeket mintegy 1900 évvel ezelőtt a római légiók az akkori Pannoniában építettek. A rómaiak ugyanis Pannoniában mindig csak katonai szempontból mérlegelték az irány fontosságát és ez alapon készítették kitünő utaikat; a kereskedelmi szempont náluk háttérbe szorult és jobbára a vízi utak utakkal érte be. Az utak szerkezetökre és állandóságra nézve olyanok voltak, amilyen a mai napig is fenntartott nagyhírű Via Appia. Hogy mily nagy gonddal tartották fenn azokat, eléggé tanusítja azon körülmény, hogy az utak építése kizárólag a légióbeli katonák feladata volt. Ezáltal nemcsak a lakosság volt megkimélve a nálunk még most is dívó közmunka kötelezettségtől, hanem az utak katonailag fegyelmezett személyzet szigorú felügyelete alatt állottak.
POTTYONDY GUSZTÁV. Eredeti fénykép.
Vasvármegye székvárosából, a hajdani Colonia Claudia Savariából az utak öt felé ágaztak el. Ezek az utak nemcsak a városokat, hanem nagyfontosságú katonai telepeket és állandó táborokat is érintettek, melyek a roppant nagy kiterjedésű birodalomnak az ellenséges szomszéd-népek ellen való megvédésére szolgáltak.
A rómaiak útjaikat a legrövidebb egyenes vonalban vezették, az utak mentén pedig hengeres alakú kőoszlopokat alkalmaztak, a melyekkel az illető építő császárok nevét és a távolságot jelezték. A jelzés NP – rövidítve (millepassus) 1000 duplalépést jelentett valamely várostól, pl. Aquincum, Bregetio (Szőny), Carnuntum Petronell, városoktól. Hazánkban talált ilyen mérföldmutatók több példányban láthatók a nemzeti muzeumban.
A római adminisztráczió nemcsak jó utak fentartásáról gondoskodott, hanem arról is, hogy az utazó közönség vagy a katonaság kényelme is biztosítva legyen. E czélból bizonyos távolságra a várostól állami költségen vendégfogadókat és postaállomásokat épített, hol az utasok részére lovak, szamarak, ökrök a hozzá való szekerekkel rendelkezésre állottak.
Az öt fővonal a római imperátorok idejében a következő volt (Bubics Ede értekezése, 1875):
I. Savaria–Celeia–Aquileia. (Szombathely–Cili–Aquileia).
II. Savaria–Scarabantia–Vindobona. (Szombathely-Sopron–Bécs).
III. Savaria–Arrabona. (Szombathely–Győr).
IV. Savaria–Sopianae–Mursa–Sirmium. (Szombathely–Pécs–Eszék–Mitrovicza).
V. Savaria–Carnuntum. (Szombathely–Petronell).
A Savaria–Aquilea közti út közvetítette a forgalmat a római birodalom belsejéből egészen Bécsig, mely Eszék felé a Dunához vezetett.
A Savaria–Scarabantia–Vindobona közötti út az előbbinek folytatását képezvén, Scarabantiánál elágazik és halad tovább Carnuntumig.
A Savaria–Arrabona közötti út Brigetes és onnan Aquincum felé közvetített.
A Savaria–Mursa közötti út szintén fontos közlekedő vonala volt a római birodalomnak, mely Savariát Byzantiummal kötötte össze.
Végre a Savaria–Carnuntum közti útvonal a Galliával való összeköttetést biztosította.
446Az aquileiai útvonal főbb helyeit s távolságait az Itenerarium Antonini így adja elő:
Iter a Poetovine (Pettau) Carunutum
|
MP.
|
CLXXIII.
|
Halicano (Muraszerdahely)
|
MP.
|
XXXI.
|
Salle (Zala-Lövő)
|
MP.
|
XXX.
|
Savaria
|
MP.
|
XXXI.
|
Scarabantia
|
MP.
|
XXXIV.
|
Carnuntum
|
MP.
|
XXXVIII.
|
Ezek a hosszszámítások, az elősorolt helyekre vonatkoztatva, a mai számításokkal csaknem megegyeznek. Zala-Lövőn át az út Katafa és Körmenden át Szombathelyre vezetett; a katafai határba mai nap is látható nyomok vannak. Szombathelytől tovább Eszék felé az út eltér a mai kőszegi iránytól és Ludadon és Nemes-Csoón át egyenes irányban Sopronba vezetett.
A Savaria–Mursa közti utat Reichard szerint az Itinerarium Antonini így adja elő:
Ulmos (Banovecz)
|
MP.
|
XXVI.
|
Cibalis (Vunkovecz)
|
MP.
|
XXXIV.
|
Mursa (Eszék)
|
MP.
|
XXII.
|
Antianis (?)
|
MP.
|
XXIV.
|
Sopianis (Pécs)
|
MP.
|
XXX.
|
Limusa (Gálosfa)
|
MP.
|
XXII.
|
Sclans (Szentséges)
|
MP.
|
XVI.
|
Valió (Kiskomárom)
|
MP.
|
XXVIII.
|
Mogetiana (Szt.-Gróth)
|
MP.
|
XXX.
|
Savaria
|
MP.
|
XXXVI.
|
A szombathely-veszprém-székesfehérvári út, mely a dunamelléki főútig vitt, a Tabula Pentengeriana és a Kiepert-féle térképen így kezdődik:
Carmuntum (Petronell)
|
MP.
|
–
|
Ulmo (?)
|
MP.
|
XIV.
|
Scarabantia
|
MP.
|
XXX.
|
Savaria
|
MP.
|
XXXIII.
|
Arrabone (Sárvár)
|
MP.
|
XX.
|
Vicesinum (Veszprém)
|
MP.
|
XLIII.
|
Voconcium (Palota)
|
MP.
|
XV.
|
Cimbriana (Sz.-Fehérvár)
|
MP.
|
XXV.
|
Az Aquincumba vezető út Mestrianán (talán Mesteri?) ment át, érintve Nemes-Tacskándot, hol az országútnak egyes részei a mostani időkig teljes épségben megmaradtak.
A Brigetióba vezető út Arrabonán át ment a fényes középületekkel tündöklő Savariába.
Schoenvissner István (Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque praesens tempus, libri novem, Pest 1791.) művében a Pannonia superior útjait a következőkben adja elő:
Az első út, mely Szombathelyen átment, kiindúlt Sirmiumból és Sopianaen át Trierig ment. Az egész út hossza 337 római mértföld (egy római mfld = 1478 méter) mely egyes részeiben a következőleg oszlik meg:
Sirmium–Cibalis (Vinkovcze)
|
70
|
r. mfld.
|
Cibalis–Mursa
|
22
|
r. mfld.
|
Mursa–Sopianis
|
54
|
r. mfld.
|
Sopianis–Savaria
|
132
|
r. mfld.
|
Savaria–Scarabantia
|
34
|
r. mfld.
|
Scarabantia–Vindobona
|
34
|
r. mfld.
|
Antoninus „Itinerariumában” a Szombathely–Bécs közti távolságot 88 r. mfldre teszi. Oka a kettő közti eltérésnek abban rejlik, hogy hosszabb és rövidebb katonai utak voltak e két fontos központ között.
Egy másik út: a Pvetovione-Baden Főbb pontjai voltak: Baden, Sopron, Szombathely, Körmend, Radkersburg, Pettau.
Baden–Szombathelyig
|
93
|
r. mfld.
|
Szombathelytől–Körmendig
|
20
|
r. mfld.
|
Harmadik útnak ugyancsak Schoenvissner a következő utat jegyezte fel: Pvetovio–Carnuntum; a következő állomásokkal: Pettau, Regede, Zalavár, Szombathely, Sopron, Petronell. Megjegyzem, hogy Petronell (Pozsony mellett) egy híres s katonailag igen fontos római erőd volt. A negyedik 447út volt, ugyane följegyzések szerint: Varasd, Körmend, Szombathely, Sopron, Bruck, Petronell.
Két út van még hátra, melyek Szombathelyből indúltak ki; mindkettő katonai út volt és a Duna felé vezettek, ahol a római légiók állomásoztak:
I. Szombathely–Csepreg–Csorna–Győr–Szőny. Schoenvissner elmondja, hogy az ő idejében (1791) két út vezetett Győrre és pedig:
Körmend, Vasvár, Türje, Sümeg, Salamon, Pápa, Téth, Győr.
Szanat, Szeleste, Niczk, Egyed, Szarkavár, Ménfő, Győr.
II. A Savaria–Aquincum hasonlóan, mint Antoninus „Itinerariumában” Mesterin át (a Sághhegy közelében) Zala-Egerszeg, Tapolcza, Eskü. Velencze, Ó-Budára vezetett Schoenvissner idejében ettől eltérőleg a következő iránya volt az útnak: Szombathely, Körmend, Vasvár, Zalabér, Sümeg, Tapolcza, Nagy-Vázsony, Veszprém, Palota, Fehérvár, Velencze, Mártonvásár, Tétény, Buda.
