Az 1790. évből rendelkezésünkre álló térképen látjuk, hogy a római időkből fenmaradt útirányok nagyjában akkor is fennállottak, csakhogy most már természetesen nem egyedül a katonai, hanem a kereskedelmi szempont is irányadó volt; mihez képest az utakat három főcsoportba osztották, u. m.: Via publica, Via postalis és Via commercialis.
Via publicának csak egy utat találunk a térképen megjelölve: a szombathely-rum-baltavár-zalabéri, de föltehető, hogy a szombathely-körmend-fürstenfeldi út is az volt, tekintettel arra, hogy a szomszéd Stájerország már abban az időben élénk forgalmat nyújtott.
Via postalis (posta-utak) voltak: a „Keőszöghi Pósta út Szombathelyig”, mely:
„tészen 7400 ölet, u. m.: Lukácsházy Határban 810 öl, – Kis-Csömöte 300 – Nagy-Csömöteiben 609 – Ludady 919 – Seregélyházy és Besenyeiben 542 – Apátiba 464 – Gencsi 1784 – Herinyiben 372 – Kámoniban 922 – Szombathelyiben 678 ölet. Ennek tsinálására s Helyes karban fentartására az alább kitett Helyiségek Dikaikhoz képest való felosztással ekképpen rondeltettek.”
További pósta-út volt a körmend-zalalövői, körmend-vasvári és körmend-iváncz-regedei.
Ezek után következnek a commercialis utak, u. m.: Szombathely-N.-Szt.-Mihály, N.-Szt.-Mihály-Felső-Eőr, F.-Eőr-Pinkafő, Bucsu-Rohoncz, Kőszeg-Rohoncz, Szt.-Gotthárd-Regede, Körmend-Német-Ujvár, Szombathely-Szt.-Elek, Svábfalu-Felső-Szelestye, Szombathely-Győr, Sárvár-Vath-Merse, Sárvár-Jánosháza, Kis-Czell-Ostffi-Asszonyfa, Ostffi-Asszonyfa-Urai-Ujfalu, Magyar-Gencs.-Várkesző, Sárvár-Zádony, Szombathely-Kám, Rum-Rábahidvég, Besfa-Rohoncz, Szt.-Gotthárd-Gyanafalva, Felső-Eőr-Tarcsa és Borostyánkő-Kőszeg.
Amint látjuk, már 150 évvel ezelőtt is a vármegye nagy gonddal állította össze útjait, melyek az akkori kimutatások szerint 332.800 ölet, vagyis 630 kilométert tettek, a mai 1100 kilométerrel szemben.
A hidakat és műtárgyakat a XVIII. század végén, illetve még 1808–1815. körül az illető községek építették fel oly anyagból, amilyen éppen található volt határukban, volt légyen az kő vagy fa.