Reformáczió.
Reformáczió.
A vasmegyei evangélikus egyházak történetéből csak foszlányok maradtak fenn. Azt tudjuk, hogy a megyének már a reformáczió elején előkelő szerep jutott, a mit az is bizonyít, hogy az első dunántúli ev. egyházkerület, melyhez – Mosony, Győr, Komárom, Esztergom kivételével – a dunántúli részek tartoztak, vasi egyházkerületnek neveztetett. (1574.)
Földrajzi fekvésénél fogva, útjában lévén a külfölddel való közlekedésnek és sok értelmes köz- és főnemesi család birtokául szolgálván, már kora hajnalán elterjedt itt a reformáczió. A papok terjesztették, főurak és nemesek pártfogásukba vették, a nép pedig ezek után indult. Dévai Biró Mátyás, buzgó reformátor megkedveltette a hitjavítás tanait Nádasdy Tamás hatalmas főúrral, ki fiát evangélikus tanítók nevelésére bízta s terjedelmes birtokán az evangéliumot terjesztette (1522). Hasonlóképpen Bánffy Miklós, Zalamegye főispánja, s ennek udvari papja, Kulcsár György (1575), a Szécsy-, a németujvári Batthyány- és az ostfi-asszonyfai Ostfy-családok és mások, a hitjavítás pártfogói és terjesztői voltak.
Kőszegen, hol már 1531-ben taníttatott az evangélium, 1554-ben a városi plébános – egyik adat szerint „ismeretlen okból”, másik szerint „mint nyáj nélküli pásztor” odahagyta a várost, mire aztán a magyar ajkú protestánsok (helvét hitv.) a templomot elfoglalták. Hat év multán azonban ez a templom átment a német ajkú (ágostai h.) evangélikusok birtokába s ott is maradt 1671. május 14-ig. 1540 körül már a Mura-Szombat vidéki egyházak evangélikusok voltak, u. m.: Mura-Szombat, hol két pap működött, egyik a helységben, másik a várban, mint a Szécsyek udvari papja, Mártonhely, Csendlak, Szt-Benedek, Szentháromság, Szt-Ilona, Szt-György, Felső- és Alsó-Szölnök, Felső-Lendva.
Kemenes vidékén a 16-ik században virágzó gyülekezetek voltak; így Hosszú-Peresztegen Kőmives Dániel (1597), Nagy-Köcskön Hegedüs Pál (1599), Hetyén Gazdag István (1706), Somlón Egri Márton (1696) prédikátorok említtetnek. 1638-ban, midőn a törökök a három Köcsköt felégették, e veszedelem leírásában az mondatik, hogy a veszedelem idején a nagy-köcski prédikátor volt a kemenesaljai esperesség seniora. Rohonczon már a XVI. században létezett evang. gyülekezet, melynek lelkésze Dragony Gáspár volt.
A vasi egyházkerület szuperintendenseiül említtetnek: Szegedi (Szigethy?) Máté 1574, Bejthe István 1595, Muraközi György sárvári lelkész 1590. körül, (Payr szerint nem volt szuperintendens.) Klaszkovits István 1612, Zvonarik Mihály 1620, Kiss Bertalan sárvári pred. 1625, Amsai Gergely nemeskéri pred. 1651, (Payr szerint 1646–1664.) Tisztrovics György 1667. (Payr szerint 1664–1669.) Fekete István (a hitehagyott) 1669–1679. körül.
