1724-iki árszabály.
1724-iki árszabály.
Az árszabály, melyre az 1724. május 22-iki határozat vonatkozik, kiterjed a többek között a csizmadiákra, német vargákra, váltómíves szabókra, kalapcsinálókra, keztyűcsinálókra, üvegesekre, asztalosokra és lakatosokra. Nevezetesebb tételei:
A csizmadiákra vonatkozólag: egy pár legöregebb csizma 1 frt 75 denár, (5 denár számitott 3 krajczárt, vagyis egy garast), kisebb kordován csizma 1 frt 25 denár, asszonynak való kordován csizma 1 frt, öregebb kordovánból való czipelés 50 denár, legöregebb kocsisnak való fekete csizma 1 frt 70 denár, szattyánból való asszony-csizma 85 denár, legöregebb csizmának fejelésétül 55 denár, karmafinból vagy más jóféle fekete bőrbül való deli-csizma 1 frt 25 denár, egy ár karmafin-csizma selyem zsinórral 3 frt.
A német vargákra vonatkozólag: egy pár asszonynak való, kordovánból vagy más jóféle fekete bőrből való czipelés 85 denár, legjobb és föstött bőrbül való czipelés 1 frt, egy pár, asszonynak való pantofli 85 denár, kilencz-tiz esztendős leánykáknak való czippelés 50 denár.
A váltómíves szabókra vonatkozólag: egy selyem posztóból való dolmánnak varrásátúl 75 denár, egy selyem posztó mente varrásátul 60 denár, bélelt nadrágtól 30 denár, közönséges posztóbul szolgarendnek való dolmántul 40 denár, mentétül 35 denár, egy posztóval bélelt kalpagtól 12 denár, egy főasszonynak való prémes váltul 1 frt, közönséges váltul halcsonttal. 60 denár, anélkül 28 denár, egy főrendnek való csipkével meghányt-bélelt szoknyátul 50 denár, egy köpönyegvarrástul 25 denár, német köpönyegvarrástul prém nélkül 50 denár, prémmel 60 denár.
A kalapcsinálókra vonatkozólag: a legjobb gyapjuból csinált kalap béléssel és zsinórral együtt 1 frt 40 denár, alább való 1 frt.
A keztyűcsinálókra vonatkozólag: egy pár szarvasbőrből fonott keztyű, melyet maga ád a mester, dupla anglúsi varrással 80 denár, csupán a varratásért 40 denár, bak erős bőrbül való pár keztyü 70 denár.
Az üvegesekre vonatkozólag: egy közönséges pintes palaczk 20 denár, egy itczés palaczk srauffal együtt 10 denár.
Az asztalosokra vonatkozólag: két embere való közfödeles föstött ágy 2 frt 25 denár, egy embernek való födeles föstött ágy 1 frt 50 denár, két emberre való födetlen föstött ágy 1 frt, egy emberre való hasonló ágy 70 denár, egy föstött öreg koporsó tunbával 2 frt, paraszt öreg koporsó 1 frt, egy föstött bölcső 1 frt 55 denár, egy föstött öreg láda fiókostul 70 denár, diófából való karszék 24 denár, ha napszámra valamely uraságnál dolgoznak, minden napra rendeltetik, ha enni nem adnak 30 denár, ha pedig enni adnak, 20 denár.
A lakatosokra vonatkozólag: egy ajtóra való dupla fekete pléh, hozzátartozandó sarokkal együtt és heveder fölszegezésével 2 frt 24 denár, egyes pléhtül, hasonló eszközzel, mind fölszegezésével együtt 1 frt 50 denár, egy pár csizmapatkolástul simán 10 denár, magas sarku patkolástul pallérozva 12 denár, egy pár sarkantyuért és fölveréseért 18 denár, egy pár ólmos kengyelvasért, az öregért 45 denár, kisebb 35 denár, kocsislónak való ólmos lánczos zablátul 60 denár, magyar fejérvári zablától 35 denár, darabos vagy csillagos zabláért 30 denár, kalányos zabláért ólmossan 20 denár és fekete zabláért 11 denár.
A limitáló vármegye azonban kénytelen volt tapasztalni, hogy, kellő végrehajtás hiányában, az iparosmesterek a hivatalos árszabályokon minden nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül túlteszik magukat. Ebből a tapasztalásból indult ki tehát, midőn az 1813. november 3-án tartott közgyűlésen elrendelte, hogy „a limitationak végrehajtását a tisztviselői hatalomnak fentartásával ennekutána a járásbeli vagy, amennyiben azok elegendők nem volnának, böcsületből szolgáló és minden járásban az illető szolgabiró urak által kinevezendő esküdtek eszközöljék, oly meghagyással, hogy azok a limitationak megszegőit járásaikban a törvénynek, jelesen az 1659. LXXI. törvényczikknek szoros értelme szerint a 12 forinton alul lévő műveknek 453és portékáknak elfoglalásával, az 12 forintokon felül érőkre nézve pedig 12 forintoknak megvételével büntessék.”
RÉSZLETEK A SÁRVÁRI CZUKORGYÁRBÓL. Saját felvételünk.
Nem kevesebb gondot és fáradságot okozott a malomipar rendezése és a molnároknak fékentartása. 1759. márczius 17-én a megye arra kötelezi a kőszegi uradalomhoz tartozó német-gencsi molnárokat, hogy szegődjenek a Gyöngyös vizén levő molnárok czéhegyesületébe, a melybe czéhpénzfizetés nélkül befogadandók, 1761. február 16-án tartott közgyűlésen a molnárczéhgyülekezetek alkalmával gyakoroltatni szokott azon embertelen bánásmódot, hogy a czéhmester bizonyos, evégre készült eszközzel, a mestertársakat majd haláláig verette, 100 frt büntetés terhe alatt eltiltja. Az 1763. szeptember 5-én tartott közgyűlés határozata értelmében azon molnárok, kik alattomos csalfa mesterkéléssel malmaiknak fejét előbbi helyzetüknél feljebb emelik, annyiszor amennyiszer 50 pálczával büntettetni rendeltetnek.
