Dunántúli színtársulat.
Dunántúli színtársulat.
Vasvármegyének 1828. szept. 15-én tartott közgyűlése Komlóssy kérelmét oly értelemben teljesítette, hogy a fentemlített szomszédos megyék hozzájárulásával Komlóssynak megengedte, hogy társulata a „Dunántúli színtársulat” czímet használhassa. Majd a megyének okt. 9-iki közgyűlésén Kisfaludy Sándor lépett fel a balatonfüredi színház ügyében, indítványára a közgyűlés ajánlatba hozta, hogy a „Dunántúli színtársulat”-ot, a kormányzási, kegyúri stb. jogok gyakorlása fejében, mindegyik megye évenként 1200 frttal segélyezze.
Most még nagyobb lelkesedéssel karolták fel a vármegye karai és 357rendei a színi szövetkezetek ügyét, a melynek megvalósításán különösen szegedi Szegedy Károly, Jagasits Ignácz táblabírók és Vidos József buzgólkodtak. A mozgalom így mind nagyobb hullámokat vert. A megalakult színügyi választmány a főurakat szólította fel az adakozásra, a megyei tisztviselők pedig járásukban gyüjtöttek adományokat a színtársulatok segélyezésére és így az ügy lassankint annyira haladt, hogy a vármegyék 1831. május 25-én Kis-Czellben közös tanácskozásra gyültek össze.
E közös tanácskozás elhatározta, hogy a megyék területén működő szintársulat gyámolítására 24,000 frtnyi alaptőke gyüjtessék és egyszersmind meghatározta, hogy a szövetkezett vármegyék mindegyikében az évnek mely hónapjaiban tartsa a szintársulat előadásait. Igy a színi évad Vasvármegyében a márczius és április hónapokra esett volna.
E közgyülést Batthyány Fülöp főispán 300 ezüstforinttal segélyezte, később pedig 1832-ben, a körmendi kastélyban lévő szinház ruhatárát és kellékeit is átengedte a megyének.
Bár a színi szövetkezet eszméje, daczára Vasvármegye lelkes buzgalmának nem vállhatott ez időben ténynyé, de e mozgalom felébresztette a megye közönségének érdeklődését a szinészet iránt és most már gyakran jelennek meg Thalia papjai a megye területén, hol mindig támogatásra és pártolásra találnak.
SZILÁGYI ARABELLA (mint «Szilágyi Erzsébet»).
