Járványok.
Járványok.
A himlő állandó vendége volt a vármegyének és hol itt, hol ott lépett fel járvány alakjában. Később, úgy az oltási eljárás, valamint a közegészségi intézmények javulása folytán, a járvány mind ritkább lett.
A tifusz szintén kiterjedt járvány alakjában mutatkozott több ízben. Vasváron és környékén 1806-ban különösen nagy mértékben lépett fel, úgy, hogy a kormány leküldte Schrand Ferencz országos főorvost a járvány tanulmányozása és elfojtása végett, azonban ő maga is megkapta a betegséget és belehalt Vasvárott.
A XIX. század huszas éveiben rendkívül elterjedt az egész vármegyében a bujakór, mindkét nembeli lakósok között, úgy, hogy talán egy község sem maradt ment tőle. E betegség annyira terjedt, hogy méltán magára vonta az egész ország figyelmét. A kormánynak 1826-ban és 1827-ben küldött leiratára, melyben a betegek kikutatását és azoknak gyógyítását, a negyedévenként való jelentéstételt, valamint a dajkaságba menő nők szigoru megvizsgálását tette a megyei orvosok kötelességévé, Szalay Imre II. orvos egy memorandumot adott be, melyben nézeteit és indítványait kifejti e tárgyban.
Szalay nagy nehézséget lát a vizsgálat kivitelében, „mert önként szeméremből nem jelentkeznek, kényszervizsgálatot pedig valjon lehet e tenni az illetők beleegyezése nélkül?, mert ez, mig egyfelől a szemérmet sérti, másfelől rosz hírbe is keveri az illetőt. Erre, ha meg kell lenni, a megyétől segedelmet kér, mert ezt az orvos hatásköréhez tartozónak nem tartja. Továbbá hely sincs, hová a betegeknek bizonyult egyéneket és az önként jelentkezőket elhelyezni tudnák”. Még egy akadály, mely az oly nagymérvüvé fajult járvány elfojtása elé gördül, az, hogy épen ezen betegek nem szeretnek orvoshoz fordulni, hanem inkább „Vén Asszonyok, Gyepü Mesterek és egyéb Tudósok neve alatt főkép esmeretes, de tudatlan Emberek által gyógyíttatják magukat”. Indítványai összegezve a következők: Minden faluban közhírré tétessék, miszerint a megyei orvosok mindenkit minden dijazás nélkül tartoznak gyógykezelni; mindenkinek büntetés mellett megtiltatik magát u. n. tudósok által gyógyíttatni; minden u. n. tudós – „melyekkel ezen T. N. Vrgye különösen bővelkedik” – a gyógyítástól testi fenyíték büntetése mellett eltiltassék. Felkérendők továbbá a lelkészek, hogy a népet oktassák különösen arra, hogy orvosi segélyt keressenek s egyszersmind arra is figyelmeztessék, hogy az orvosok a betegek titkait ép úgy nem árulhatják el, mint a papok a gyónás titkait. Minthogy pedig eredményt csak az elkülönítéstől várhatni egy intézet felállítását indítványozza, egyelőre két szoba kibérlésével.
Sok áldozatot szedett a veszettség is. A főorvos 1821. márcz. 14-én jelenti, hogy egy veszett kutya 8 embert mart meg, kiket azonnal gyógykezelés alá vettek.
1836-ban a kolera dühöngött. Schwester Károly és Schmalkovits Mihály megyei orvosok rövid utasítást adtak ki, hogy „mit kellessék tenni megbetegedéseknél” az orvos megérkezéseig és ezt a megye 1200 példányban kinyomatta és szétosztatni rendelte. Kolera-járvány volt 1849-ben is.
Kisebb és rövid ideig tartó járványok nem egyszer látogatták meg Vasvármegyének minden községét, különösen kanyaró, vörheny és difteritisz.
