Megyei főorvos.
Megyei főorvos.
A XVIII. század első éveiben már nyomait találjuk a megyei főorvosi intézménynek, a mennyiben Gensel János Ádám (szül. 1677-ben Sopronban) német- és olaszországi egyetemeken tanulmányait bevégezve, 1703-ban mint orvostudor hazajött és az Eszterházyak családi orvosa s egyszersmind Vas és Sopronvármegye főorvosa lett. A városok közül Kőszeg jár legelől; 1702-ben már orvost fogadott.
Az 1747-iki összeírás szerint Kőszegen ekkor már 3 sebész működött, továbbá egy rendes és egy kisegítő bába, holott Szombathelyen még mindig nem lakott orvos vagy sebész.
Végre 1762-ben: Erlinger Lajos orvos, a megye fizikusául ajánlkozott. A vármegyei rendek kapva-kaptak az ajánlaton és 1762. szept. 27-én meg is választották a vármegye főorvosává. Azonnal aláirattak vele egy 12 pontból álló utasítást, mely az uj főorvos kötelességeit szabta meg.
A KIS-CZELLI KÓRHÁZ. Saját felvételünk.
Ezen utasítás szerint a főorvos állandóan Szombathelyen, mint a vármegye székhelyén tartozott lakni és dolgait úgy intézni, hogy különösen gyűlések alkalmával mindíg ott legyen. Évi fizetése 500 frt volt. A szegényeket – akár nemesek, akár nemtelenek – ingyen tartozott gyógykezelni. Másokkal szemben se csigázza fel az orvosi díjakat, sőt vagyontalanabb betegektől köteles élelmi szereket is elfogadni díjazás fejében. Járvány alkalmával nem szabad magát kimélnie, sőt, ha ily pusztító betegségek a szomszédos vármegyékben mutatkoznának, tartozik a helyszinére menni s a bajt tanulmányozván, itthon az ellen javaslatát megtenni. Ily kirándulások alkalmával külön díjazásban nem részesül, de előfogatot kap. A tetembontást ingyen végzi, de a segédkező chirurgus a vármegye pénztárából díjaztatik. A vármegyét gyakran ne hagyja el és, ha ez épen elkerülhetlenül szükséges, három napon túl ne maradjon, ekkor pedig gondoskodjék róla, hogy betegeit távolléta alatt tapasztaltabb chirurgusok vagy gyógyszerészek gondozzák. Ha súlyos betege van, folytonosan mellette tartózkodjék. Kötelessége a főorvosnak gondoskodni arról, hogy a gyógyszertárak a szükséges orvosi szerekkel el legyenek látva, senkit se biztasson, hogy azokat ebből vagy amabból a gyógyszertárból hozassa. Kevésbbé vagyonos betegek részére, jól teszi, ha házi orvosságot rendel. A gyógyszertárakat évenként köteles megvizsgálni. Köteles a főorvos nem csak tanult és okleveles felcsereket maga mellett megtűrni, de azokat is, akik jártasságukról előtte és a hatósági megbizott előtt tanuságot tesznek. Ezeknek s a bábáknak – ha a szükség úgy kívánja, – nagyobb városokban alkalmazást és utasítást nyujt. Végre a hűséges és buzgó működést sajánlja az uj phizikus figyelmébe.
A XVIII. század utolsó évtizedeiben örvendetes lendületet nyer az egészségügy. Szaporodnak az orvosok és szaporodnak a gyógyszertárak.
A budapesti egyetem megnyitása után többen iratkoznak be az orvosi 405tanfolyamra. Gyógyszertárak állíttatnak fel: Szombathelyen, Kőszegen, Pinkafőn, Sárvárott Rohonczon.
A vármegye két jeles fia az orvosi pályán ez időben nevet is szerzett magának. Az egyik Molnár Ádám (szül. 1716., Terestyénfán), aki, mint az oláh vajda udvari orvosa, 16 éven át tartózkodott Bukarestben s több munkájában ismertette Románia természeti viszonyait és az ott uralkodó betegségeket. A másik Tolnay Sándor, (szül. 1747., Nagy-Csömötén), aki 1786/87-ben a pesti egyetemre az állatorvostan tanárává neveztetett ki.
