XVI. század.
XVI. század.
A XVI. századra vonatkozó gyér adatok is azt bizonyítják, hogy Vasvármegyében tanult orvosokban nagy hiány volt. Oka ennek abban található, hogy ifjaink, a kik külföldi egyetemekről hazakerültek, nagyobb városokban telepedtek le. Sopron és Pozsonyvármegyékben például voltak már neves orvosok, a kik aztán Vasvármegyében is kiterjedt praxist folytattak. Arról, hogy a nép orvoshoz juthasson, szó alig lehetett, mikor még Nádasdy Tamás nádor családja is nagyon érezte az orvos hiányát, mint az a nádor és neje leveleiből kitűnik.
Gáspár doktor, a család orvosa, Pozsonyban lakott s innen járt le Sárvárra, valahányszor a nádor családjának vagy hozzátartozóinak orvosra volt szükségük. Gáspár orvos látogatásai alkalmával huzamosabb ideig időzött Sárvárott; legalább ez látszik a nádor egyik levelének azon utasitásából, hogy „az doktornak add meg immár tikját, lúdját. Az doktorhoz mindjárást vessenek egy inast, ki szolgáljon neki, míg ott leszen”.
A XVI. század legnagyobb réme volt a pestis. Ha valakin „kelevény költ”, mindjárt a pestistől féltek. Városokban és falvakban egyaránt pusztított e vész az emberek közt. A pestissel szemben Vasvármegyében is úgy védekeztek, mint másutt. A házakat íremmel és fenyővel füstölték, a pestises helyről érkezett levelet eczettel gőzölték meg, a levélhordónak, illetőleg küldöncznek pedig tiltva volt az urak között tartózkodni. A nagy urak házai el voltak látva házi-gyógytárral és, ha valaki a majorokban megbetegedett, ide folyamodtak első sorban orvosságért.
Nádasdy, aki Bécsben nagy beteg volt és ott a császárnak három fődoktora gyógyitotta, egy ízben pedig tizenegy doktor és négy sebész vette körül „mintegy hóhérok”, – azt iratja, mint lábbadozó, nejének, hogy azonnal haza indulna, ha „ott patikák és doktorok volnának”.
