Erdő-vidékek.
Erdő-vidékek.
1. Rohoncz, Borostyánkő és Pinkafő erdővidéke. Ez erdők az Alpesekből kiágazó magas és középhegységeket borítják; a kőszegi és felső-eöri járásokban terülnek el. Fő faneme az erdei fenyő, a bükk, a kocsános, kocsántalan és csertölgy, a lúcz- és jegenyefenyő. Meglehetős mennyiségben fordul még elő a nyir, nyár, éger és szórványosan a vörösfenyő, gyertyán, kőris, szil, juhar, akácz és fűz. Éghajlata mérsékelt hűvös; a szél okozta károk, bár ritkábban, de mégis előfordulnak. Az egyes fanemek mind jó növéssel birnak s jó minőségüknél fogva meglehetősen keresettek.
2. A kőszegi járás többi része, Léka és Szénégető bükkös vidéke, az előbb tárgyalt vidék észak felé hajló szomszédságában, az Alpesekből kiágazó magasabb hegyvidéken és a középhegységeken terül el. Uralkodó fanemek a bükk és erdei fenyő; nagyobb mennyiségben előfordulnak csoportonkint és elegyesen a kocsános és kocsántalan tölgy, a lúcz-, jegenye- és vörösfenyő is; szórványosan az éger, szil, kőris, nyár, nyir, füz, juhar és hárs. Északnyugati éghajlati kitettségénél fogva éghajlata mérsékelt hűvös; a szél okozta károk már gyakoriabbak. Az egyes fanemek, különösen a bükk és fenyőfélék, kitünő növekvéssel birnak.
3. A vármegye délnyugati részét, a szent-gotthárdi, német-ujvári, muraszombati járásokat egészen, a körmendi járásnak „Őrség” néven ismert vidékét és a szombathelyi járás német ajkú vidékét, a közép- és előhegységeket borító erdőket „Iváncz” erdővidékéhez sorozzuk, mely magában foglalja az itt elősorolt járásoknak „Őrség”, „Tótság” és „Németség” néven ismert erdővidékeit. Ezen a vidéken az erdei fenyő már annyira uralkodó, hogy el lehet mondani, miszerint az egész országban ezen a vidéken és a vele szomszédos Zalavármegye göcseji részletén, az erdei fenyő a legnagyobb mennyiségben van elterjedve. Egyébb fanemek, mint a kocsános, kocsántalan és csertölgy, bükk, gyertyán, szil, kőris, éger, nyár, nyír, alárendelten, a lúcz- és vörösfenyő csak szórványosan fordulnak elő. Éghajlata mérsékelt, szelid s kevésbé szélsőséges; szélokozta károk csak ritkább esetekben észlelhetők, a korai és kései fagyok azonban a völgyekben meglehetős gyakoriak. Az egyes fanemek, különösen az erdei fenyő, kitünő növéssel birnak, úgy, hogy a buja talajon, különösen a szombathelyi járásban, Pornó vidékén, erős növésénél fogva (néha 0·5 cm. vastag évgyűrűvel) technikai czélokra nem is alkalmas, mert nem tartós és nagyon könnyen törik, miért is ezt köznyelven „répafenyőnek” nevezik. Azonban általában véve a 3. pont alatt leírt vidék erdei fenyő-állabjai is kitünő épületfát szolgáltatnak.
4. A Rába-mente erdővidéke, mely magában foglalja a körmendi, vasvári, sárvári, szombathelyi és kis-czelli járások tölgyesekkel borított sík vidékeit a Rába folyó mentén. A Rába-mentének fő fanemei a kocsános tölgy és gyertyán; meglehetős mennyiségben fordulnak elő a kocsántalan és csertölgy, 429éger, szil, nyár; szórványosan találhatók még az erdei fenyő, kőris, juhar, akácz, nyír, fűz és hárs. Éghajlata általában szelíd, széldöntések nem fordulnak elő, a korai és kései fagyok is csak ritkább esetekben észlelhetők. Az egyes fanemek jó növéssel birnak; különösen a kocsános tölgy dongakészítésre kitünően alkalmas fát szolgáltat.
5. A Hegyhát és Farkaserdő vidéke a körmendi, vasvári és sárvári járásokban elterülő erdővidék, a Vasvármegye délkeleti részén levő dombokat és előhegységeket borítja. Itt a nyír a század elején uralkodó kocsános, kocsántalan és csertölgyet és bükköt már majdnem teljesen kiszorította. Ezen fanemeken kivül előfordulnak még meglehetős mennyiségben az akácz, gyertyán és szórványosan az erdei és fekete fenyő, továbbá a nyár, füz, szil, juhar és hárs. Éghajlata szelíd, helyenkint enyhe, meleg; bortermő vidék. Széldöntések, valamint korai és kései fagyok csak ritkább esetekben fordulnak elő. Az egyes fanemek növése ezen a vidéken már igen változó, a talaj minősége szerint.
