Batthyány Lajos gróf miniszterelnök.

Teljes szövegű keresés

Batthyány Lajos gróf miniszterelnök.
Batthyány Lajos gróf, az első magyar miniszterelnök nem vasmegyei születésü ugyan, mert Pozsonyban született 1809-ben, mint gr. Batthyány János cs. és kir. kamarás fia, de életének jó részét vasmegyei uradalmain tölté s azonkivül, miután a miniszterelnökségről lemondott, az 1848–49-iki szabadságharczban tevékenyen támogatta Vasvármegye területén a honvédelem ügyét, miért is nemcsak általában Magyarország, de különösen Vasvármegyének is legjelentősebb szereplői közt vívott ki örök érdemet nevének. Vasvármegyei tevékenysége volt egyik ürügye az osztrák terrorista hatalomnak, 584hogy halálát követelje, elrettentő például vagy bosszuképen, Lamberg tábornok megöletéseért, melyben pedig Batthyány Lajosnak semmi része sem volt. Mindenki tudta, még hóhérai is, hogy Batthyány Lajos egyáltalában távol állott a forradalmi irányzatoktól, de tiszta hazaszeretettel a jogot és jogos szabadságot védelmezte: az államcsinyt előkészítő, Magyarország jogait elkobozni akaró kamarillával szemben szervezte az önvédelmet és nemzeti ellenállást, mindaddig, a mig Széchényivel együtt nem tapasztalta, hogy a mérséklet politikájával többé lehetetlen az események folyását meggátolni. Visszavonulása azonban már nem engesztelte ki az abszolutizmus eszközéül szolgáló katonai hatalmat: az ország megrettentése volt a czél s elsőül Batthyány életének kellett áldozatul esni, ugyanazon a napon, melyen Aradon a tizenhárom vértanut kivégezték, évfordulóján annak a napnak, melyen Latour hadügyminisztert a fellázadt bécsi nép felakasztotta. Mint az 1848–49-iki szabadságharcz katasztrófájának első vértanuját tiszteli őt a magyar nemzet. Batthyány Lajos, a ki kezdetben katonának készült, de nagykoruvá levén, visszavonult a polgári életbe, a negyvenes évek élénk politikai életében lépett ki megint a nyilvánosság terére. Antagonistája volt Kossuthnak, de azért nagy tiszteletben tartotta tehetségét, sőt ő maga fáradozott azon, hogy Kossuthot Pestmegye követévé válassza az 1847-iki pozsonyi országgyülésre. Midőn a hosszu reformküzdelem után, a márczius 15-iki, valamint az ezt megelőző bécsi forradalom hatása alatt, Magyarország végre megkapta jogos alkotmányát, az első felelős minisztériumnak Batthyány Lajos lett az elnöke. De az örömmámor csak napokig tartott; küzdelmes, kemény munka következett. Magyarország egyszerre körülfogva látta magát ellenségeitől. Legveszedelmesebb volt az udvar, mely kicsikartnak tekinté az ország önállóságát. A jószivü, de gyönge V. Ferdinand háta mögött megindult cselszövények izgatták föl nemcsak a belső nemzetiségeket, de különösen a horvát társországot, melynek vezető rossz szellemeit az illírizmus fennhéjazó eszméje vezette, Batthyány szervezte a nemzeti önvédelmet, de a fokozódó zürzavarban, midőn Jellasics betörése kétségtelenül bebizonyította, hogy a magyar kormánynak meg kell hasonolnia a koronával: beadta lemondását. Ez 1848. szeptember 11-én volt. Egy nappal későbben István nádor ujra megbizta a kabinet megalakitásával, de Lambergnek a pesti lánczhidon történt meggyilkolása után ismét lemondott s visszavonult Ikervárra, a hol a horvát betörés ellen szervezett honvédelem sokat köszönhetett neki. Maga fegyverzett föl egy csapatot, mely Vidos József csapatjához csatlakozott s vitézi tettekkel öregbítette a nemzet dicsőségének lapjait. A magyar honvédsereg diadalait azonban már nem láthatá Batthyány. A győzelmesen előrenyomuló Windischgraetz tábornagyhoz inditott küldöttségnek, mely azzal a gőgös válaszszal tért vissza, hogy a főparancsnok nem alkudozik rebellisekkel, Batthyány Lajos is tagja volt. Lesujtva tért vissza Pestre, melyet pár nap mulva megszállt a gőgös osztrák hadvezér. Batthyányt junius 8-án este sógorának, gr. Károlyi Györgynek palotájában, mely emlékezetes épület ma is áll az egyetemi téren, elfogták és Budára hurczolták. Mialatt a magyar honvédség egymásután nyerte diadalait az 1849-iki tavaszi hadjáratban s Windischgraetz, megszégyenítve, kénytelen volt elhagyni a főparancsnokságot, Batthyányt Pozsonyba, majd Olmützbe és Laibachba vitték. A szabadságharcz katasztrófája után visszahozták Pestre, az Ujépületbe. 1849. október 6-án reggel az épület mögött, azon a téren, melyre ma az uj országház és az igazságügyi és földmüvelésügyi paloták tekintenek, mint a megdicsőült Batthyány Lajos védette és 1867-ben helyreállott alkotmány erős szimboluma: agyonlőtték. Kötélhalálra volt itélve, de hogy megmenekülhessen e gyalázatos haláltól, sebet ejtett kis kézi tőrével a nyakán s e miatt a hadbiróság kénytelen volt itéletét megváltoztatni. Holttestét titokban, éjjel, átszállították a sz.-ferenczrendiek belvárosi templomába, a hol felírás nélkül rejtették sírüregbe a derék barátok. Annál fényesebben, az egész ország részvétele mellett kísérték ki a kerepesi-úti temetőbe az alkotmány visszaállítása után. Hamvai ott nyugszanak ma a nagyszerü mauzoleum alatt, melyhez ezrével vonul a nép halottak előestéjén; melyet megilletődés nélkül nem kereshet fel sohasem a magyar ember. Batthyány kőemléke egy gyászos korszakot zár le s örökzöld bokraival hirdeti a feltámadást, melyért ő vérét ontotta s melyet nemzete végre megért.

Gróf Batthyány Lajos. Barabás rajza.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages