Bezerédj Imre.
Bezerédj Imre.
Bezerédj Imre. A Rákóczy Ferencz szabadságharczának egyik kiváló vezére. A kuruczvezérek, hősök sorában a legvakmerőbbek egyike. Legendás alak, ki őt bálványozó kurucz vitézeivel rettegésben tartotta Sopront, Ausztriát, Stíriát. Méltán írja róla ezeknek a feledésbe vesző, daliás időknek korunkban támadt lelkesedő-kesergő lantosa, Endrődy:
„Bezerédj az én régi jó nevem,
A németet magyar módra szeretem.
Ugy szeretem, hogy a hol csak
Találom,
Sarabolom, darabolom,
Vidámon.
A németet magyar módra szeretem.
Ugy szeretem, hogy a hol csak
Találom,
Sarabolom, darabolom,
Vidámon.
Bezerédj az én régi jó nevem,
A kardomat német hússal etetem.
Mint afféle serény kurucz
Kapitány,
Megetetem kuruczosan
Szaporán.”
A kardomat német hússal etetem.
Mint afféle serény kurucz
Kapitány,
Megetetem kuruczosan
Szaporán.”
Rettegte is félelmetes kardját jó Bezerédj vitéz kurucz kapitánynak a labancz. Kár, hogy ragyogó katonai pályája oly szomorú véget ért. Rákóczy szerencse-csillaga letüntével ez a pardont nem ismerő kemény katona, ez a koszorúzott szabadsághős megalkudik a viszonyokkal s a császáriak fővezérével, Pálffy Jánossal, a kapituláczió föltételeiről tárgyal. Ám vesztére teszi. Fejével lakol érte. Sárospatakon, a vérpadon, fejezi be 1708. deczember 18-án dicsőséggel indult, de egy meggondolatlan lépés miatt tragikusan végződött életét. A kurucz-korszak nagyhírű búvára, Thaly Kálmán könyvében megtaláljuk a halálra készülő Bezerédjnek hattyúdalát, ezt a kesergő, fájdalmas éneket, mely a kritika szerint a színgazdag kuruczköltészetnek egyik drágagyöngye.
