Esterházy Antal.
Esterházy Antal.
Esterházy Antal, (1676–1722.) Esterházy Ferencz és Thököly Mária fia, 1703-ban császári ezredes, a ki Rákóczy hős vezérét, Ocskay kuruczkapitányt nem egy csatában megveri, 1704-ben azonban már Rákóczy hívei között találjuk az igaz ügy lelkes bajnokaként a dicső vezért. Számos ütközetben vezeti rettenthetetlen kuruczait fényes győzelemre. Méltó társa a hősök hősének, a diadalmas vak Bottyánnak s a daliás Bezerédj vezérnek. Fut a három szabadsághős előrenyomuló seregei elől Stahrenberg Miksa császári altábornagy s meg se áll Bécs városáig. 1708-ban pedig Esterházy Körmendet bevevén, egész Bécsig előrenyomul, úgy, hogy József császár is kénytelen előle Luxemburgba szaladni. A Dráva mellékén is diadalról diadalra vezeti ez a győzhetetlen hős hadvezér katonáit, megszalasztva Jellasics Gábor labancz vezért. De úgy volt megírva a gondviselés könyvében, hogy a szabadságharcz ezúttal, annyi ragyogó diadal daczára, szomorú véget érjen. A nagy fejedelem bujdosásba megy s hűséges szolgája, a labanczverő Esterházy is elkiséri 1710-ben Lengyel-, majd Franczia- és Törökországba nagy jó urát. Együtt eszi aztán vele a hazátlanság kenyerét. Esterházy rangot, vagyont, jövőt, mindent föláldozott, előbb a haza szent ügyéért, azután 582azért a nagy fejedelemért, a kire imádsággal gondol a magyar. Esterházy Antal a bujdosókkal osztván meg sorsát, Rodostóban fejezte be életét; porai az ottani görög templomban nyugosznak. Neve a kuruczvilág ragyogó emlékeivel egybeforrt s Rákóczyval együtt őt is nagyjaink között emlegetjük.
