Szabó Miklós.
Szabó Miklós.
Szabó Miklós, a m. kir. Curia elnöke 1821. november 9-én született Náraiban, földbirtokos nemes családból. 1842-ben ügyvédi oklevelet nyervén, Vasvármegyébe tért vissza, majd 1848-ban a király személye körüli minisztériumban fogalmazói rangot viselt, de a minisztérium megszüntével visszatért Szombathelyre. Az alkotmányos élet visszaállításával a hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki, majd az 1867-ben megalakult magyar minisztériumba Horváth Boldizsár államtitkárául hívta meg. Ez uj állásában tevékeny részt vett az igazságügyi reform keresztülvitelében. 1871-ben az ujjászervezett királyi tábla elnökévé, majd csakhamar a Curia másodelnökévé neveztetett ki s egyszersmind a főrendiház tagja közé emelkedett. E téren szerzett érdemei elismeréseül az uralkodói kegy 1877-ben a Lipót-rend középkeresztjével, majd 1882-ben a belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki, 1888-ban pedig, Perczel Béla halálával, a Curia elnöke lett. E legmagasabb bírói polczon is bebizonyította vezéri tehetségét és példás bírói jellemét. Mint államtitkárnak főrésze volt Horváth Boldizsár szervezési és kodifikáló munkáiban. Irodalmilag is működött, nagy, tudományos készültséggel és gyakorlati érzékkel megírt véleményes indítványt nyújtva be a még teljesen meg nem oldott nehéz kérdés felett: „A szóbeliség elvén alapuló polgári perrendtartásban engedtessék-e tér s mily mérvben és hatálylyal az előkészitő iratoknak?” A király jubiláris ünnepe alkalmából a Lipótrend nagykeresztjét kapta, a budapesti és kolozsvári egyetemek pedig tiszteletbeli jogdoktorrá avatták fel.
HOLLÁN ERNŐ.
